A sikertelen kezdés után alkotói pályájának indulását nagyban segítette Ady fellépése. Az Új versek ugar-motívuma felszabadítja Móriczban kortársaihoz képest hatalmas és egyedi életanyagát, melyet javarészt a szülőföldjéről szerzett. Az 1908-ban, a Nyugatban megjelenő, klasszikus felépítésű novellája, a Hét krajcár hozza meg számára a sikert és elismertséget. Többi novellájában már elszakad a drámai konfliktusok könnyes-érzelmes feloldásától, s a nyomorúságos körülmények fogságában vergődő, önnön ösztöneikkel küszködő paraszti hősöket mutatja be.

Móricz parasztábrázolásának egyik újdonsága az irodalmi és kultúrtörténeti hagyománnyal való szakítás. Az antikvitás óta az a felfogás élt, hogy a falu, a vidék a harmónia és emberi boldogság világa. A magyar epikában Jókainál a paraszt anekdotikus zsánerfigura. Mikszáth két elbeszéléskötetének világa már bonyolultabb: hősei mélyen érző emberek. Móricz hőseinek sorsa többnyire tragikus, hiszen az egyéni boldogulást, a tehetség vagy a magánélet kibontakozását meggátolják a társadalmi berendezkedés mozdulatlansága vagy az eltérő, ellenkező értékrendű környezet.

Móricz másik újdonsága a paraszti világ struktúrájának bemutatása. Novelláiból, regényeiből zárt, hierarchikus világ tárul elénk, ahol a nincstelen zsellért a néhány holdas paraszttól áthidalhatatlan szakadék választja el. A hierarchia egyik fokáról a másikra lépni szinte lehetetlen, vagy emberi erőt meghaladó feladat.

Alakjait naturalisztikus módon ábrázolja. Hősei lázadnak a sorsuk ellen, és Móricz lázadásuknak indítékait próbálja feltárni. Az okok vagy társadalmi jellegűek (pl. szegénység, feltörekvés, szerzésvágy, elvágyódás), vagy az ösztönökben rejlőek (pl. éhség – Kis János).

Móricz ábrázolásában a falu - Ady szavával - a lelkek temetője, a kielégíthetetlen emberi vágyak színtere. Mivel a társadalmi és szociális mozgás ebben a struktúrában szinte lehetetlen, a vágyak, energiák és törekvések csak az ösztönök szintjén vezetődnek le. Móricz arra is rámutat, hogy a hagyománynak nemcsak értékőrző és megtartóereje van, hanem fogva is tartja a parasztságot, lehetetlenné teszi a felemelkedést, a többre vágyást.

Korai művei közül az egyik legnagyobb hatású novellája a Tragédia (1909). A cselekmény másfél nap eseményeit dolgozza föl, középpontjában egyetlen szereplővel, Kis Jánossal. Az in medias res felütésszerű kezdésnek hangulatteremtő szerepe van: életképszerűen mutatja be a mezőn dolgozó emberek ebéd utáni pihenését. A vidám, tréfálkozó, a következő napi lakodalomról beszélgető, „izgő-mozgó” emberek közül mintha találomra választaná ki az elbeszélő az egyiket.

A harmadik bekezdésben az „elbeszélői kamera” ráközelít egyetlen alakra, Kis Jánosra. Elkülönül a többiektől, rá nem jellemző mások vidámsága, jókedve. A „Senki sem törődött vele, a tulajdon fia sem.” mondat erre utal, de e mondat későbbi ismétlődéseinek („Észre se vette senki”, valamint a zárómondat: „Senki se vette észre, hogy eltűnt...”) már az a szerepe, hogy egyetlen „jellemvonását”: jelentéktelenségét, „láthatatlanságát” nyomatékosítsa.

Életének gépiessége azt az érzetet kelti, hogy csak külső megjelenésében ember, inkább igavonó baromra emlékeztet, mint emberre. Egyetlen nevetése és egyszeri jóllakása viszolyogtató, döbbenetes, miként az is, hogy az evésen kívül más nem érdekli. „Szeplős, málészájú” fia, aki „ijesztően hasonlított hozzá”, nyomorúságának „örököse”, ami szintén riasztó.

Az elbeszélő egyértelmű szándéka a megdöbbentés, meghökkentés. Nyilván a korabeli olvasó számára is ismeretlen volt ez a „mélyvilág”, miként a mai számára is az. Az elbeszélő szenvtelen tárgyilagossággal tudósít.

A novella cselekménye egyrészt az idő linearitására épül (az első nap ebédidejétől a másnap délutáni lakodalmi vacsoráig), másrészt a vezérmotívumra, az evésre. A főszereplőt először ebédje elfogyasztása után látjuk. Ebéd utáni álmában ismét eszik: finom, lakodalmi ételeket, s ébredés utáni rosszkedvű monologizálásában megpróbálja elképzelni, mi lesz a gazda lányának esküvőjén. Arról ábrándozik, hogy mennyit enne, ha meghívnák, de felidéződik benne egy kellemetlen gyermekkori emlék (egy lakodalom – tehát evés) is. Dühe és haragja ebben a jelenetben még érthetetlen, tehetetlenségében felrúgja az üres edényt. Haragját végül a „vén Sarudyra” fordítja, azért dühöng, mert úgy gondolja, nem mehet el a lakodalomra. A késleltetett elbeszélői jellemzésből az is kiderül, hogy apja halála is összefüggésben van az ő mohó éhségével. Primitívsége, nyomora még az ételekről való álmodozásának is korlátot szab, ugyanazokat az ételneveket ismételgeti.

A novella fordulópontja a gazda bejelentése: összes munkását meghívja a lakomára. Az „egyszer laknék jól” vágya ettől kezdve realitássá válik, Kis János számára pedig feladattá. A szótlanul elfogyasztott „korpacibere” után nem tud elaludni, gyötrelmes hánykolódásában is csak a feladatra tud koncentrálni. A kissé homályos „feladat” másnap reggel válik érthetővé. Kis János képtelen fogadalma („Egye meg a fene a vén Sarudyt, ma kieszem a vagyonábul.”) legalább annyira megdöbbentő, mint azok a tények, melyek eddig kiderültek róla. Szánalmassága azonban fokozatosan eltűnik, mártír-elszántsága (nem eszik sem reggel, sem délben), szegénysége, nyomora elleni „lázadása” (hajnali félálmában „elrúgja magától a szegénységet”), elképesztő terve, elszántsága szinte naggyá formálja ezt a jelentéktelen embert. Mégis szánalmas marad, hiszen vállalása öncélú és értelmetlen. Küzdelme az ételekkel – a zsíros húslevessel, a tepertős túrós csuszával, a lencsével, majd álmai netovábbjával, a töltött káposztával – valódi élet-halál küzdelemmé válik, s végül halálát okozza az evés. A rezignált zárómondat csak azt a tényt közli, hogy halálában éppúgy észrevétlen maradt, mint amilyen életében volt.

A novella drámai erejét, szuggesztivitását az okozza, hogy Kis János olyan alak, akinek jelleme, sorsa, gondolatai már szinte valószerűtlenek. A valóságos környezet, az elbeszélő tárgyilagossága, a főszereplő nézőpontja zavaróan hitelessé, hihetővé teszi mindezt. Az elbeszélői vélemény hiánya pedig elgondolkoztatja az olvasót, hisz olyan világgal szembesül, amelyről inkább igyekszik nem tudomást venni.

Nemzeti nyelv: nyelvünk egésze, minden magyarul beszélő ember minden nyelvi megnyilatkozásának összes eleme.

A. Normatív nyelvváltozatok:

a) Irodalmi nyelv:

- főleg írott, nagyközösségi célú

- nemzeti nyelvünk legcsiszoltabb írott formája

- fajtái pl.: szépirodalmi nyelv, esszényelv, értekező próza, sajtónyelv stb.

b) Köznyelv:

- főleg beszélt, közösségi célú

- fajtái pl.: színpadi nyelv, pódiumnyelv (szónoki), katedranyelv (tanári beszéd), regionális köznyelv, utcai nyelv stb.

B. Területi nyelvváltozatok (népnyelv; főleg szóbeli)

Földrajzi tagolódás szerint nyelvjárásokat (dialektusokat) különböztetünk meg. A nyelvjárásoknak jellemző sajátosságaik vannak.

C. Társadalmi nyelvváltozatok (csoportnyelvek):

a) szaknyelvek:

- foglalkozások, tudományágak, művészeti ágak stb. szerinti írott és beszélt változatok

- szókészlete: az azonos területen használt szavak összessége=szakszókincs

- fajtái pl.: szaktudományos és műhelynyelvek, kismesterségek, munkálatok nyelve, hivatali, mozgalmi nyelv stb.

b) hobbinyelvek:

- szabadidőben űzött foglalatosságok, szórakozások nyelve

- fajtái pl.: sportágak nyelve, játékok nyelve, természetjárás, bélyeggyűjtés nyelve stb.

 c) életkori nyelvváltozatok, korosztályi vagy rétegnyelvek, pl.:

- gyermeknyelv (dajkanyelv) pl. dádá, vauvau, hami

- diáknyelv

- ifjúsági nyelv

- katonai nyelv stb.

 d) argó (tolvajnyelv): titkosságra, elkülönülésre való törekvés jellemzi (pl. lóvé, majrézik stb.)

 e) Szleng:

- városi nyelvváltozat, bizalmas, játékos, humoros, gyakran közönséges stílusú szavakról ismerhető fel

- finomítva átveszi az argó elemeit

- a társalgási nyelvben és a tömegtájékoztatásban is megtalálható már, de kívül esik az igényes nyelvhasználat körén

- célja a köznyelvi stílus élénkítése, variálása.

- manapság sok az angol eredetű. Pl.: crush, cringe, red flag, Karen, flexel, chillezik

A nyelvjárások, csoportnyelvek, rétegnyelvek nem határolódnak el mereven egymástól.

Kosztolányi a Nyugat első nemzedékének jelentős alakja, költő, prózaíró, műfordító, esszéista. Életművét átszövi a játékosság, a gyermeki látásmód, a mulandósággal való elégikus szembenézés. Költészetére jellemző az impressszionizmus, mely filozófiai tartalommal párosul. Ady küldetéstudata és Babits erkölcsi követelései távol állnak tőle, inkább az esztétikum irányította művészetét.

A szegény kisgyermek panaszai c. verskötettel robbant be az irodalmi köztudatba. Ennek szövegei egy ciklust alkotnak. Gondolati alapja a tudattalan eszméje, amelynek tartalmához a gyermeki élmények újraélésével lehet közel jutni. A versekben egymás mellett létezik a gyermeki és a felnőtt látásmód, ez többszólamú szerepjátékra ad lehetőséget. A kötet nyitó darabja a Mint aki a sínek közé esett... kezdetű szöveg, amely az emlékezés pillanatát és módját rögzíti. Úgy idézi fel emlékeit a lírai én, mint ahogy a halál pillanatában az ember előtt lepereg egész élete. A pillanat szimbolikus: élet és halál határhelyzete, a végtelen múlt és a véges jövő ütköztetésének pillanata. Ez a helyzet éleslátást hoz ("lát, ahogy nem látott sose még"). A halál mint viszonyítási pont meghatározza az egész kötetet: szembenézés a múlttal, az összegzés igénye, mulandóság. A halál gondolata rettentő, de ez az élmény teszi igazán értékessé a múlt szép szeleteit.

A Boldog, szomorú dal klasszikus számvetés-vers. Már a cím is két ellentétes minőséget fogalmaz meg, s ez a kettősség végigvonul a szövegen. A hiányzó kötőszó többfajta értelmezést is lehetővé tesz: és (egyidejű érvényesség), de (ellentétes értékek). A vers szerkezete aszimmetrikus, az első, hosszabb részt a "de" kötőszó választja el a második résztől. Ezek hangulati tartalma is eltér. Az első részben a lírai én leltárszerűen számba veszi elért javait az anyagi értékektől a szociális, családi javakon át a társadalmi elismertségig. A birtoklást kifejező igék halmozása azonban már előre jelzi, hogy mindezen értékeket azért sorakoztatja fel a lírai én, hogy elleplezze vele valami más gyötrő hiányát. Nem véletlen, hogy a felütés Berzsenyi Dániel Osztályrészem c. versét idézi meg ("Van kies szőlőm, van arany kalásszal / Biztató földem...."), amelynek lényege a megállapodottság mellett létező fájdalmas hiányérzet. Az első rész több pontja is előre jelzi a második részben kibontakozó problémát ("Szivem minek is szomorítsam?"). A második részben nemcsak a higgadt, elégedettséget kívánó hangnem változik meg gyökeresen (szenvedélyes, szenvedő lesz), hanem a nézőpont is: a felnőtt helyett itt a gyermek idéződik fel (kincskeresés). A képhez az éjszaka időtoposza is kapcsolódik, amely a szorongás, félelem, veszély, bizonytalanság ideje. Hogy mi is hiányzik a lírai énnek, nem derül ki egyértelműen - valami régen értékesnek vélt dolgot "ás", keres, feltehetően a saját lelkében, sikertelenül. A vers értelmezhető úgy is, hogy a boldogság (első rész) szemben áll a szomorúsággal (második rész), de felfogható úgy is, hogy a két minőség egyszerre érvényesül, s egyik rész sem csupán boldog vagy szomorú. Az emberi létezés sem kapcsolható pusztán az egyikhez. A vers akár úgy is értelmezhető, hogy az első rész elégedettségét meghaladja a második rész lázas bizonyosságkeresése (vagyis nem tespedezik a polgári kényelemben, hanem többre vágyik) - ilyen értelemben a végkicsengés pozitív is lehet.

Az Őszi reggeli c. vers az ősz toposz két ellentétes jelentését egyszerre használja fel (bőség és elmúlás). A verskezdő "ezt" névmás előrevetíti a szemlélődő magatartást. A szó utalhat a gyümölcsöstálra, de a léthelyzetre, sőt magára a versszövegre is. A mű első részében a gyümölcsök leírása drágakő-képekhez kapcsolódik, így hangsúlyozva az ősz gazdagságát. A "részvéttelen" szó viszont egyértelműen jelzi, hogy ez a pompa nem a lírai énnek szól - a természet részvétlen az emberi halandóság iránt. A zárlat a statikus csendélet után megjeleníti az időbeliség tapasztalatát is, jelesül a mulandóságot. Az utolsó kép (arany kéz) visszacsatol a kezdő drágakő-képekhez, így a szöveg a saját időbeliségével szembesülő beszélő válaszaként értelmezhető. A mulandóságra adott válasz elégikus, belenyugvó. A zárlat egyúttal újraértelmezi a kezdő képeket is: az őszi gyümölcsök pompája is mulandó.

A Halotti beszéd a 20. századi magyar líra kiemelkedő darabja. Címével és felütésével első magyar nyelvű szövegemlékünket idézi meg, és tartalmilag is hozzá kapcsolódik (az ember elmúlásának fájdalma). A nyelvi eredethez való csatolás az örökérvényűséget erősíti. A vers központi gondolata a második versszakban jelenik meg: "Ilyen az ember. Egyedüli példány." A szöveg ennek az állításnak a variációs sorozata. Ezért fájdalmas az elmúlás: olyan érték pusztul el, amely soha, sehogyan sem pótolható. Nem véletlen, hogy a halottról nem tudunk meg semmit - a szöveg általában az emberről szól. Értékessége egyediségéből fakad. Az eredeti Halotti beszédhez képest ebben a szövegben a halál nem közös sorstapasztalat, hanem egyedi esemény, ezért katasztrófa. Viszont általános tapasztalat az értékvesztés. A zárlat ezt a tapasztalatot (nyelvi eszközökkel) a mesék világához kapcsolja, illetve az emlékmű képpel magasabb szférába emeli.

A Hajnali részegség a létértelmező versek sorába illeszkedik. Háttere a világ töredékességének tapasztalata, a gondviseléshit megrendülése. Ez a szöveg is a mulandóság nézőpontjából kérdez rá az élet értelmére. Műfajilag a rapszódiához és a vallomáshoz is kapcsolódik. A beszédhelyzet intim, de szorongó állapotból indul (otthon, este, ideges álmatlanság), nyelvileg is a meghitt beszélgetéseket idézi. A másikhoz való odafordulás szinte észrevétlenül válik önmegszólítássá, a beszámoló megvilágosodássá. A helyszínek és az időpontok is topikusak: a helyszín a saját belső szférából (szoba) halad a legszélesebb körig (égbolt, mennybolt), az időpontok is kitüntetettek: hajnal (határhelyzet, újrakezdés), 50 év (az élet fele, ősz, hanyatlás). A lírai én az égbolt csodái, az ott gyermeki látásmóddal elképzelt pompás bál láttán ébred rá saját élete kisstílűségére, s ismeri fel egy autentikusabb, hitelesebb lét lehetőségét. A szöveg végkicsengésében a hangsúly a saját lét értelmezésének lehetőségein, a helyzetre való ráébredésen van. A lírai én ráeszmél vendég-létére (átmenet az otthonosság és az otthontalanság, az ismerősség és az ismeretlenség között), ez azonban nem tragikus, inkább megrendült és emelkedett érzés.

Az irodalmi közvélemény Petőfi mellett Arany Jánost tartja az egyik legnagyobb magyar költőnek. Mint tudjuk, a Toldi elolvasásakor Petőfi a legnagyobb elismerés hangján köszöntötte az akkor még ismeretlen nagyszalontai jegyzőt. Petőfinek arra a kérdésére: „Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt | Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki” öntudatosan felelte válasz-episztolájában: „S mi vagyok én, kérded. Egy népi sarjadék, | Ki törzsömnek élek, érette, általa; | Sorsa az én sorsom, s ha dalra olvadék, | Otthon leli magát ajakimon dala”. Aranyt kora elsősorban epikus alkotóként ünnepelte, de lírikusként ugyanolyan korszakos a jelentősége.

A műballada Európában a romantika korában lett népszerű, mikor megnőtt az érdeklődés a népi költészet iránt. A ballada ugyanis eredetileg ősi népköltészeti műfaj. „A ballada: tragédia dalban elbeszélve”, vagyis drámai, lírai és epikai jelleget egyszerre magába foglaló, jellegzetesen kevert műfaj. Tehát a romantikus ballada a három műnem határán helyezkedik el: cselekménye sűrített, a történet elbeszélésmódja szaggatott, bizonyos részeit balladai homály borítja; drámai jellegét a párbeszédes forma és rendszerint a tragikus téma adja; lírai jellegét pedig a dalforma és az érzelmekről szóló tartalom. A magyar műballadát Arany János emelte világirodalmi szintre.

Első balladáit 1853-tól kezdte írni Nagykőrösön, ezek az úgynevezett „nagykőrösi balladák”. Témáit rendszerint a történelem nehéz korszakaiból merítette, s ezzel is a nemzet ügyét kívánta szolgálni: a nemzeti öntudatot, a jövőbe vetett hitet szerette volna ébren tartani és fokozni, a nemzeti egységet erősíteni. Történelmi balladái ugyanis nagyrészt allegorikus jelentésűek. Arany balladáit különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk:

Keletkezésük szerint:

- nagykőrösi balladák (a nagykőrösi években születtek, pl. A walesi bárdok)

- az Őszikék balladái (a kapcsos könyvben olvasható kései művek, pl. Híd-avatás)

Szerkezetük szerint:

- egyszólamú, lineáris (A walesi bárdok)

- többszólamú, párhuzamos (Szondi két apródja)

- körkörös (Ágnes asszony)

Témájuk szerint:

- történelmi balladák (A walesi bárdok, Szondi két apródja)

- népéleti balladák (Ágnes asszony, Tengeri-hántás)

- városi balladák (Híd-avatás)

- lélektani balladák: az általában tragikus végkicsengésű balladák középpontjában a lelkiállapot változásai állnak, az emberi lélek mélységeit járják be (Tetemre hívás, Ágnes asszony)

Ágnes asszony

Az Ágnes asszony témája népéleti és lélektani egyben. Kulcsmotívuma a bűn és bűnhődés, mely az első négy strófában – a balladai homálynak megfelelően – még csak sejthető (például a véres lepedő és a hajdú megjelenése enged erre következtetni), majd a mű végére jutva megbizonyosodhatunk az asszony bűnösségéről, és tanúi lehetünk bűnhődésének is.

A mű elején, közepén és végén is olvasható patak-jelenet keretes szerkezetet ad a műnek. A mű három szerkezeti egységre osztható a helyszínek alapján: az 1–4. versszak helyszíne a patak partja, az 5–19. strófáé a börtön és a tárgyalóterem, a 20–26. versszak pedig ismét a patak partján játszódik. A ballada az asszony megőrüléséről szól: a versszakok előrehaladtával lesz Ágnes asszony egyre tébolyultabb: az első versszakban még csak egy véressé lett fehér lepelről olvashatunk, a későbbiekben az asszony igyekszik félrevezetni a falubelieket férjét illetően: elhallgattatja a gyerekeket, hazudik az asszonyoknak, a hajdúnak viszont már könyörög. Ekkor világosodik csak meg számunkra az asszony eddig balladai homályban maradt bűne: szeretőjével együtt megölte férjét. Bűnének mértéke, a pontos események homályban maradnak, az olvasó csak különböző teóriákat ötölhet ki, hogy Ágnes pontosan mekkora részt vállalt a bűnből. A következő szakaszban a megőrülés belső folyamatának lehetünk tanúi: a 7. versszakban az őrülettől való riadalomról olvashatunk, majd a következő kettőben az őrület takargatásáért való igyekezetről. Miután a bűn a bíróság és az olvasók előtt is nyilvánvalóvá válik, újra visszatér a szerkesztésmód a vers eleji sorokhoz. Balladai homály fedi a bírák viselkedésének okát is: nem tudni pontosan, miért engedték haza az asszonyt, s miért ejtették el az életfogytiglani börtönbüntetést, de sejtjük: Ágnes asszony büntetése – a teljes téboly – sokkal nagyobb bármilyen fogságnál. A záró strófákban az idő múlása a végtelenbe nyúlik: Ágnes asszony már megöregedett, haja ősz, arca ráncos, a ronggyá mosott lepel (lelkiismeretének szimbóluma) elszakad, de ő még mindig látja rajta a véres foltokat – ez az ő büntetése, így bűnhődik bűnéért. Fokozza a téboly egyre erőteljesebb átérzését a strófánként állandóan ismétlődő refrén: „Oh, irgalom atyja ne hagyj el”, amely a mű végén már az őrült asszony gépies, üres motyogása.

Vörös Rébék

A ballada Arany költészetének kései szakaszában keletkezett, az Őszikék versei közé soroljuk. Témája népi, lélektani. Az Ágnes asszonyhoz hasonlóan itt is van házasságtörés, gyilkosság, ám a szituáció az előző műnél bonyolultabb. A bűnösök elnyerik büntetésüket (a házasságtörő asszonyt kidobja a férje, a kerítő Rebi nénit lelövik, a gyilkos Dani nyomorult bujdosóként hal meg, és a dögevő madarak gyomrában végzi), de hogy mi vezetett az eseményekhez, az már a népi hiedelemvilágba vezet (boszorkányhit).

A címszereplő egy falusi boszorkány (amit vörös haja is jelez), aki a népi hiedelmek szerint szerelmi varázslást végez, és madárrá (varjúvá) is át tud változni (balvégzetű állat, halálmadár). A realitásokat nézve Rebi néni a helyi kerítőnő lehetett, aki Dani és Tera házasságát, majd Tera és a kasznár viszonyát is tető alá hozta. Bűne ebben a kontextusban az, hogy az emberek magánéletét puszta anyagi érdekből tönkretette, és méltó büntetése a halál. A népi babonák világában pedig a befolyásolhatatlan, kiismerhetetlen gonosz erő, amit bár megpróbál elpusztítani az ember, de sosem szabadulhat tőle (lélekvándorlás).

A szöveg első két sora népballadai töredék (ezért van idézőjelben), a többi Arany saját költői leleménye. A szerkezet keretes, a versszakok refrénnel zárulnak: a "Hess, madár!" kiáltás hol a narrátor, hol a szereplők, hol a falusiak balszerencseűző ráolvasása. A folyton ismétlődő "kár" egyszerre utal a varjú bajhozó, halált jelentő károgására és az események szomorú voltára.

A ballada epikus története egy szerelmi háromszög egy kerítőnővel: Dani elvette a "cifra" (kacérkodó hajlamú, kevéssé erkölcsös) Terát, majd a fiatal asszony némi ajándékért félrelép a kasznárral (birtokigazgató). Terhes lesz, születik egy gyermek, de Daniban valamiért felmerül a gyanú, hogy nem ő a gyermek apja, s ezért kidobja mind a kettőjüket. Útravalóként egy varjút, azaz Rebi nénit lövi le nekik. A szöveg homályban hagyja, hogy Dani a varjút vagy a boszorkányt akarta lelőni - a falu babonás gondolkodásában ez mindegy is. Dani a gyilkosság után bujdosik, rablóvá válik, s közben házasságának feldúlóját, a kasznárt is megöli (vízbe löki). Halálát balladai homály fedi (elfogták és kivégezték? elpusztult bujdosva?), csak azt látjuk, ahogy a varjak/boszorkák csapata miszlikbe tépi a tetemét.

A történet azokra a rémtörténetekre hasonlít, amelyeket a falusi fiataloknak ijesztgetés céljából meséltek a helyi vénasszonyok. De miért? Ha Dani nézőpontjából szemléljük az eseményeket, a mű a kiismerhetetlen végzetet példázza, és azt, hogy az ember nem kerekedhet felül a sorson. Tera oldaláról nézve egyszerű a képlet: állj ellen a kísértésnek! Azonban a címszereplő Vörös Rébék, s az ő alakja az egész falusi miliő számára intő jel arra, hogy a balsors ellen nincs mit tenni. 

A szereplők jelleme realista, és nagyon összetett. Kisebb-nagyobb mértékben mindenki bűnös, és a büntetés mértéke nem feltétlenül arányos a bűnnel.

A befejezés nyitva hagyja a jövőt: Daniék szomorú története véget ért ugyan, de a gonoszság ott kering a világban, és megint tönkre fog tenni valakit.

A szöveg szimbólumokkal, metaforákkal dús: varjú/madár (halál, balvégzet, lélek), fekete (baj, halál), vörös (szenvedély, vér), palló (határhelyzet), víz (patak - a halál oka, az asszony sírása) stb.

Mikszáth Kálmán egyike a legeredetibb magyar íróknak. Prózaíró (regény, novella), publicista volt. Legerősebben Jókai Mór hatott rá, pályája elején ő volt az eszményképe. Jókaival szemben Mikszáth fantáziája közelebb szállt az élethez, látása biztosabb volt, kevesebb színt használt és meglehetősen kis mesékkel dolgozott. Vagyis a romantika felől a realizmus felé mozdult el. Romantikus még kalandos meseszövése, a néphez való viszonya, a természet iránti rajongása. Újít azonban tér- és időszemléletében, a művészi hangnemben, az irónia mindent átszövő jelenlétében, szereplői kritikus vizsgálatában. Ezért sem a romantikához, sem a realizmushoz nem kapcsolható kizárólagosan.

Első komoly sikerét a Tót atyafiak és A jó palócok c. novellásköteteivel aratta. Mikszáth ekkor még szereti a mélabús mesemondó hangot, hőseit ábrándosan stilizálja. Az író célja elsősorban a hangulatkeltés és az elérzékenyítés. Egyéni stílusa vonzó és hatásos. Egyik-másik elbeszélése a népköltészet üde termékeire emlékeztet. Nem a kívülálló tárgyias, személytelen hangján közli az eseményeket, hanem a nép mesemondójának tudatvilágát imitálja. A paraszti idillt mindig feldúlja valami, amibõl a tulajdonképpeni elbeszélés cselekménye bontakozik ki. A jó palócok főhősei nagyrészt parasztemberek, akik azonban ugyanolyan gazdag érzelmi életet élnek, mint bárki más. Fontos szerepet játszik a novellákban a természet: az emberek nemcsak ebben élnek, hanem sokszor tevőlegesen is beleavatkozik a sorsuk alakulásába.

A novelláskötetek Mikszáth szűkebb szülőföldjének, Palócföldnek a világát idézik fel. Gyakori témák a szexualitás, a bűnök. Világmagyarázó elve a hiedelmek illetve a bűn-bűnhődés evidens kapcsolata. Emiatt a szövegek Arany balladáival is rokoníthatók. A novellákban ismétlődő helyszínek és szereplők találhatók. Ez a kötetet a mozaikszerű technikájú regényekhez teszi hasonlóvá, s így a modernség előfutára a mű.

A bágyi csoda

A bágyi csoda című novellában a romantikus vonások a szerelmi történet bemutatásában fedezhetőek fel. Vér Klára és Gélyi János szerelme a falusiak szeme előtt bontakozik ki, az ő pletykáikból teremtődik meg az olvasóban annak az előfeltevése, hogy a nő meg fogja csalni katonának elvitt férjét. Tímár Zsófi és Pillérné az őrlésre várakozva nézegeti a gyönyörű molnárnét és a szintén várakozó Gélyi Jánost, és máris pletykálnak. A köztük lezajló beszélgetésből tudjuk meg, hogy Vér Klára ígéretet tett férjének, mielőtt az katonának ment volna. Azt mondta neki: „Előbb fordul vissza a Bágy pataka, mintsem az én szívem tőled elfordul.” Az expozíció tehát már rögzíti az olvasó elvárásait: ebben a novellában arról lesz szó, hogy a molnárné kitart-e ígérete mellett vagy sem. Titokzatosnak ígérkezik a történet, és váratlan fordulatok alakítják az eseményeket.

Az expozíció után előreugrunk a történetben addig, amígy a falusiak mind megőrlik a búzájukat és hazamennek. Ezután a két főszereplő egyedül marad. Gélyi János lefizeti a molnárlegényt, hogy eressze le a zsilipeket azért, hogy az ő búzája reggelre maradjon és neki lehetősége legyen bemenni Vér Klárához. Bár a nő kezdetben visszautasítja, amikor csókot kér, később mégis beengedi a házba. Hogy köztük mi történt, azt titok fedi, rá csak a metaforikus elemek utalnak, illetve a tájrajz sugallja. Kocsipál Gyuri vigyora kapcsán olvashatjuk, hogy fogai úgy fehérlettek Gélyi János kérésére, „mintha valami fehér lepke vergődne a fekete éjben”. Ez a metafora is a romantikus jelleget erősíti, hiszen a fehér lepke akár a gyönyörű molnárné is lehetne, aki a férfi udvarlása láttán nem tud dönteni. Az utolsó kép költőisége is a novella lírai jellegét és romantikus stílusát támasztja alá. A visszafele forduló patak jelzi csak, hogy Vér Klára megszegte esküjét.

A novellában megjelenő metaforák egy folklorisztikus kód által fejthetők meg. A malom a falun kívüli hely, ahol szinte bármi megtörténhet, hiszen arra már nem terjed ki az erkölcsi rend és morális kötés, amely a faluban élők életét szabályozza. A szárazság, amelyről az expozícióban szó esik, egyben azt az érzelmi hiányállapotot is jelzi, amelyet Vér Klára él meg férje miatt. A megáradt patak, ezzel ellentétben, a hiányállapot megszűnését és a szerelem beteljesülését jelzi. A novellában megjelenő színek is metaforikus erejű képeket alkotnak: Vér Klára vörös haja boszorkányos szépségét jelzi, a fehér ruhák, amelyeket kitereget, a tisztaságára utalnak, amely szín ellentétben áll arca pirulásával. A fekete éjben vergődő fehér lepke szintén a nőt írja le. A novella realista jellege a falu hű ábrázolásában ragadható meg. Ahogy a novella elején leírja a pletykálkodó falusiakat, ahogyan bemutatja azoknak hiedelmeit az esővarázslásról, azt bizonyítja, hogy a beszélő jó ismerője a paraszti kultúrának és azt nemcsak hitelesen, hanem színesen tudja ábrázolni.

Elbeszélői szólam (mindentudó/korlátozott tudású narrátor): A novella realista jellege abban is megmutatkozik, hogy az elbeszélő korlátozott tudású, objektíven közli a látottakat és hallottakat. Mindent, amit a szerelemesekről elmond, tulajdonképpen a falusiaktól tud. Még azt is mondhatnánk, hogy maga a történet is az ő beszédük által jön létre, ők pletykálják össze a molnárnét és Gélyi Jánost.

Szereplői szólamok (egyenes beszéd, függő beszéd, szabad függő beszéd): A novellában nagy szerepük van a szereplői szólamoknak is, hiszen a narrátor nézőpontja összefonódik a falusiakéval. A történetet csak látszólag meséli a narrátor, tulajdonképpen mi mindvégig a pletyka által elindított előfeltevések beigazolódását várjuk és követjük. A szabad függő beszéd erre nagyon jó eszköz: a narrátort halljuk, ahogyan azt meséli, hogy mit beszélgetnek maguk között a szereplők.

Ez a ritmusrend a magyar irodalomban már a XVI. századtól megvan. A lényege: hangsúlyos verselés kötött szótagszámú ütemekkel és sorokkal. Az ütemhangsúlyos vers gyakran rímel, de a ritmusszerkezetet a rímszerkezettől először mindig elkülönítve kell vizsgálni. Az ütemhangsúlyos versben a másik ritmusrend, az időmérték is sokszor felbukkan, és így sajátos ötvözetek és keverékek is létrejöhetnek.

A hangsúlyos ritmusrend alapja a hangerő szabályos váltakozása. A hangsúly: egy szótag hangerőtöbblettel történő kiemelése. A magyar nyelvben a hangsúly a szó első szótagjára esik. A szó eleji hangsúlyon kívül a szavak későbbi szótagjai mellékhangsúlyt kaphatnak, pl. érzelmi, hangulati tartalmak kifejezésére vagy a versritmus fenntartására.

A versritmus (és a vershangsúly) nem feltétlenül esik egybe a szöveg természetes ritmusával és hangsúlyrendjével.

A hangsúlyos ritmusrendben az alapegység az ütem, mely 1-4 szótagból állhat. (Ezzel a szótagmennyiséggel függ össze a népdalainkban gyakori 4 negyedes ütemezés.) Az ütem fő eleme (az "arszisz") egy hangsúlyos szótag; ez általában az ütem első szótagja, de pl. kötőszóval vagy névelővel kezdődő ütemben a hangsúly a második szótagra (vagy még hátrábbra) is kerülhet. A hangsúlyos szótagot az elemzésben aláhúzással vagy hosszú éles ékezettel (/) jelöljük. A hangsúlytalan szótagok (a "theszisz") száma az ütemben maximum 3, jele az elemzési képletben vagy szótagonként egy-egy pont, vagy az "x". A 4-nél több szótagból álló szavak a hangsúlyos versrendben mellékhangsúlyt kapnak, ennek jele a hosszú tompa ékezet (\). Ha több ütem alkotja a verssort vagy félsort, akkor az egyes hangsúlyok közt fokozati különbség lehet, pl. az 5 vagy 6 szótagú félsorban az első ütem hangsúlya erősebb (ez a főhangsúly), mint a másodiké (a mellékhangsúly).

Az ütemeket és sorokat szótagszámukkal határozzuk meg. Pl.:

Beleestem, benne vagyok: 4│4 (felező nyolcas)

De mikor még az az egy is sok: 4│4│1

Kiskacsa fürdik fekete tóba: 3│2││3│2

Szabadság, szerelem: 3│3 (felező hatos)

Nincsen apám, se anyám: 4│3

Húzd rá, cigány, megittad az árát: 4│4│2

A virágnak megtiltani nem lehet: 4│4│3

Tüzesen süt le a nyári nap sugára: 6││6, itt: 3│3││3│3 (felező tizenkettes)

Fölösleges dolog sütnie oly nagyon: 6││6, itt: 4│2││4│2 (felező tizenkettes)

Párisba tegnap beszökött az ősz: 5││5, itt: 3│2││3│2 (felező tízes, Ady-tízes)

Ez világ sem kell már nekem, nálad nélkül, szép szerelmem: 4│4│4│4

Isten, áldd meg a magyart / Jó kedvvel, bőséggel, valamint Megismerni a kanászt / Ékes járásáról: 4│3││4│2 (kanásztánc-ritmus)

Egyedi strófaszerkezetek:

1. Balassi-strófa: 3 Balassi-sorból áll, sorvégi és belső rímekkel. Ritmus- és rímképlete:

3│3a││3│3a││4│3b

3│3c││3│3c││4│3b

3│3d││3│3d││4│3b

2. Zrínyi-strófa: négysoros, bokorrímes strófa, általában felező 12-es, de a szótagszám olykor 11 vagy 13 szótag

Az időmértékes verselés alapegysége a versláb, melynek alapegysége a mora. Egy rövid szótag 1 mora, egy hosszú szótag 2 mora értékű. Ennek megfelelően megkülönböztethetünk 2, 3, 4, 5, 6 morás verslábakat. Az időmérték alapja a szótagok időtartama.

Az időmértékes ritmus alapeleme a szótag, egységei a versláb, a kólon és a periódusok: a verssor és a strófa.

A szótag az időmértékes versritmusban a következő magánhangzóig terjed, függetlenül attól, hogy a következő magánhangzó ugyanabban a szóban vagy a rá következőben található. A szótag rövid, ha a magánhangzója rövid, és utána legfeljebb egy rövid mássalhangzó van. Ebből következően kétfajta hosszú szótag létezik. A természeténél fogva hosszú szótagnak a magánhangzója hosszú. A helyzeténél fogva hosszú szótagnak ugyan rövid a magánhangzója, de utána vagy hosszú, vagy legalább két rövid mássalhangzó szerepel. A kettőshangzók (azaz diftongusok, pl. "ei", "ou") a mai magyar köznyelvben már nincsenek, de a régi szövegekben (ill. az idegen nevekben, pl. Akhilleusz, Európa) előfordulhatnak, és a verstanban általában egy hosszú szótagot alkotnak, de két rövid magánhangzónak is tekinthetők. A "kh" ("ch"), a "th" és a "ph" - az idegen nyelvek hangtani szabályait követve - egy-egy rövid mássalhangzónak számítanak.

Általános szabály, hogy a sor belsejében a rövid szótag helyett állhat hosszú szótag. A sorvégi hosszú helyén állhat rövid szótag. Egy soron belül a lejtésirány (emelkedés vagy ereszkedés) általában nem változik. A klasszikus időmértékes vers eredetileg nem ismeri a rímet, a hangsúlyt és az alliterációt.

A magyar irodalomban az időmértékes verselés a 16. században jelenik meg (Sylvester János révén), de csak a 18-19. sz. fordulóján alakulnak ki az általánosan elfogadott szabályok. A legfontosabb sajátosság a magyar versben: az "a" névelő hosszú is lehet (összefüggésben azzal, hogy az "az" későbbi változata). A magánhangzók időtartamát a költői szabadság gyakran megváltoztathatja.

A leggyakoribb verslábak:

1. kétmorás:

pirrikhiusz UU (semleges)

2. hárommorás:

jambus U­— (emelkedő)

trocheus —U (ereszkedő)

3. négymorás:

daktilus —UU (ereszkedő)

anapesztus UU— (emelkedő)

spondeus — — (semleges)

4. hatmorás:

ionicus a minore UU— — (emelkedő)

ionicus a maiore — —UU (ereszkedő)

Gyakori sorfajták:

1. hexameter (6 verslábú sor)

az 1-4. versláb daktilus vagy spondeus, az 5. daktilus, a 6. spondeus (esetleg trocheus)

változó szótagszámú

tipikus használata:

• homéroszi eposzok, Aeneis
• eclogák (antik és Radnóti)

2. pentameter (5 verslábú sor)

a sor közepén sormetszet található, azaz az öt versláb 2x2,5 versláb

1., 2. versláb: daktilus vagy spondeus – csonka versláb (1 szótag) – ez ismétlődik még egyszer

változó szótagszámú

önmagában nem használatos, tipikusan a disztichonban jelenik meg

disztichon: sorpár, egy hexameter és egy pentameter kapcsolata

tipikus használata:

• epigrammák (Anakreón: Gyűlölöm, Catullus: Gyűlölök és szeretek, Kölcsey: Huszt, Vörösmarty: A Gutenberg-albumba, Szimónidész: A thermopülai hősök sírfelirata)
• elégiák (Saját lelkéhez, Mikor a táborban megbetegedett)

3. A sorokat gyakran uralkodó verslábukról nevezzük el. A sor elnevezésében ilyenkor a verslábak száma is szerepel. Pl.:

• Még nyílnak a völgyben a kerti virágok: ötödfeles anapesztikus sor
• Kiken tapos mélázgató madonnám: hatodfeles jambikus sor
• Főldiekkel játszó: hármas trochaikus sor
• Égi tűnemény: harmadfeles trochaikus sor
• Bóbita, bóbita táncol: harmadfeles daktilikus sor

4. kolón: meghatározott szerkezetű szótagtömb. Legismertebb az adóniszi kolón: —UU│— — („Izzada orcám”) Ez a szapphói strófa negyedik sora.

Gyakori strófafajták:

1. szapphói strófa: 3 szapphói sor + 1 adóniszi kolón

szapphói sor: —U— — —UU—U— —

kötött szótagszámú

pl.: Szapphó: Aphroditéhez, Berzsenyi: Osztályrészem

2. alkaioszi strófa:
3. és 2. sor: nagy alkaioszi sor: U—U—U|—UU—U—
4. sor: ötödfeles jambikus sor: U—|U—|U—|U—|U
5. sor: kis alkaioszi sor: —UU|—UU|—U|—U

               kötött szótagszámú

               pl.: Alkaiosz: Az állam hajója, Horatius: Thaliarchushoz, Berzsenyi: A magyarokhoz

3. (első) aszklepiadészi strófa: három kis aszklepiadészi sor + 1 glükóni sor

kis aszklepiadészi sor: — —|—UU│—UU|—U│—

glükóni sor: — —│—UU|—U│—

pl.: Berzsenyi: A közelítő tél, Horác

Kezdetben volt Khaosz, a tátongó “Üresség”, majd őt követte Gaia, a széles mellű Föld, és Erósz – a “Szerelem” –, az elsô működő erő a világban. Gaia önmagából hozta létre Uranoszt, az eget. Az Ég és a Föld első gyermekei voltak a legelső istenek. Először a hét titánt és leánytestvéreiket, a nyolc titaniszt szülte Gaia. Aztán a három küklópsz jött a világra: “Másban az isteni fajra hasonlítottak egészen, ám szeme egy nôtt csak mindnek, homlok közepében.” A Földnek és az Égnek még született három fiúsarja, a százkarú óriások. Gaia és Uranosz elsô gyermekei kemény, durva óriások voltak, a még kialakulatlan világ, a gomolygó ôskor formátlan szörnyalakjai. Az emberek rettegô félelmét, riadt döbbenetét testesítették meg a hatalmas és érthetetlen természeti erôkkel szemben.

Maga Uranosz is elborzadt szörnyszülött gyermekei láttán, s a küklópszokat meg a százkarú, ötvenfejű óriásokat a Tartaroszba, az alvilág legsötétebb mélységébe taszította. Gaia ezért megharagudott férjére, s a titánokat lázította fel, hogy álljanak bosszút apjukon. A legfiatalabb titán, Kronosz vállalkozott erre a feladatra, s megdöntve Uranosz hatalmát (megfosztotta férfiasságától), ő lett az istenek ura. Uranosz tengerbe cseppenő véréből született meg Aphrodité (a szépség és a szerelem istennője), földre hulló véréből pedig az Erinnüszök, a bosszú istennői. Kronosz testvérét, Rheiát vette feleségül, de megszületendő gyermekeit – félve apja sorsától – egymás után lenyelte. (Ők voltak: Hesztia, Démétér, Héra, Poszeidón, Hádész, Zeusz.) Rheia, mikor legutolsó gyermekét, Zeuszt várta, elbújt Kronosz elôl Kréta szigetén. Zeusz születésekor egy követ pólyált be, és azt adta át férjének. Kronosz gyanakvás nélkül lenyelte a követ is.

A gyermek Zeusz Kréta szigetén nevelkedett. Mikor felnôtt, mérget adott be Kronosznak, aki ettől sorban kihányta korábban elnyelt gyermekeit. îgy látták meg másodszor is a napvilágot születésük fordított sorrendjében Zeusz halhatatlan testvérei.

Ezután Zeusz indított hadat Kronosz és a titánok uralma ellen. Tíz évig tartott a szörnyű háború. Ekkor Gaia azt jósolta, hogy az fog gyôzni, aki a Tartarosz foglyait hívja segítségül. Zeusz kiszabadította a küklópszokat és a százkarú óriásokat. Irtózatos harcban Zeusz – Prométheusz, a legbölcsebb titán közreműködésével – legyôzte Kronoszt. Most a titánokat űzte a Tartaroszba, a százkarú óriásokat rendelve ôrizetükre. Így lett Zeusz az istenek királya és az emberek atyja, ô alakította ki a titánok legyôzése után a rend és az értelem világát. Neki jutott az uralom az égben, testvérei közül Poszeidónnak a tengeren és Hádésznak az alvilágban.

Zeusznak végül is testvére, a “fehérkarú” Héra lett a felesége. Zeusz azonban nem volt hűséges férj, Héra pedig féltékenyen üldözte vetélytársnőit s Zeusznak tôlük született gyermekeit (vannak köztük istenek, félistenek s halandó emberek). Zeusznak női közreműködés nélkül született legismertebb gyermeke, Pallasz Athéné, aki teljes fegyverzetben pattant ki atyja fejéből. Héra “szerelem nélkül maga szülte Héphaisztoszt (héfaisztosz), féltékeny versengésben urával” – mondja Hésziodosz. Héphaisztosz olyan csúf volt, hogy születése után anyja lehajította az Olümposzról; az eséstől megsántult, s végül a tűz és a kovácsmesterség istene lett. – Zeusz és Héra közös gyermeke Arész, a háború istene. Phoibosz Apollón, a jóslás és a költészet istene, és a szűzi Artemisz, a vadászat istennôje, testvérek. Zeusz gyermekei ôk is, de anyjuk nem Héra, hanem Létó. Az olümposzi királytól származik Hermész is, az istenek hírnöke, a furfangos tolvajisten.

Zeusz szerelmeiből (nemcsak istennőket, hanem földi leányokat is elcsábított különböző alakokban) s az istenek egymás közötti házasságából megszámlálhatatlan sokaságú isten született még. A görög istenek minden tekintetben emberszabásúak, életük hasonló a földön élőkéhez, de halhatatlanok, örökké fiatalok, és minden emberi tulajdonság a végsô tökéletesség fokán van bennük. Mitikus lakhelyük az Olümposz hegy csúcsa, eledelük az ambroszia, italuk a nektár.

A szöveg megszerkesztésének lépései:

• Témaválasztás
• Címadás — itt nem feltétlenül szükséges, de lehetséges; ha adunk címet, egyszerű legyen, témamegjelölő.
• Szövegtípus kiválasztása (műfaj)
• Elővázlat készítése
• Anyaggyűjtés
• Az anyag elrendezése — a fontosabb gondolatok kiválasztása, tételmondatok megfogalmazása; ezekből lesz a vázlat, amely még kulcsszavakat, idézeteket is tartalmazhat.
• Az előadásmód megtervezése — annak eldöntése, hogy milyen nonverbális jeleket, illetve zenei kifejezőeszközöket használunk
• A szöveg megtanulása.
• A szöveg előadása — törekedni kell a spontánnak tűnő beszédre

   

  Részletezve:

   

• A szövegszerkesztés első lépéseként a szöveg témáját kell végiggondolnunk, és ha szükséges, címet választanunk. Ezzel egy időben történhet a céloknak megfelelő szövegtípus kiválasztása. Az érvelő szövegeknek gyakran adunk témajelölő címet. Végiggondoljuk a beszéd kommunikációs körülményeit is, kiknek, milyen céllal, milyen helyzetben mondjuk vagy írjuk a szöveget. Az anyaggyűjtés előtt hasznos egy elő-vázlatot írni, hogy céltudatosabban gyűjtsük össze a beszédhez szükséges anyagot. Az elő-vázlatot később, az összegyűjtött anyag elrendezése után érdemes végleges formába önteni.
• Az elő-vázlat segítségével gyűjtjük össze a beszédhez szükséges adatokat, tényeket, gondolatokat. Az anyaggyűjtésnek különféle forrásai lehetnek: Ø Mások tapasztalatai (könyv, folyóirat, film, tömegkommunikációs eszközök, Internet, személyes beszélgetés) Ø Saját ismereteink, tapasztalataink. (megfigyelés, kísérlet, utazás, olvasmány). Az összegyűjtött anyagból következtetéseket kell levonni.
• Az anyag elrendezésekor alakul ki a beszéd váza. Ilyenkor csoportosítjuk az összegyűjtött ismereteket, tényeket, adatokat, és a beszéd nagyobb egységeihez kapcsoljuk őket. Ekkor kell kiválasztani az anyagból a fontosabb gondolatokat, ezek lesznek a beszéd tételmondatai. A tételmondatok köré rendezzük a kevésbé fontos gondolatokat, és ekkor tesszük félre a szöveg egésze szempontjából lényegtelen információkat. A tételmondatokból épül fel a szöveg végleges váza, azaz megírhatjuk a vázlatot. A vázlatban nemcsak tételmondatok szerepelhetnek, hanem kulcsszavak, fontosabb nevek, adatok is.
• A beszéddel kapcsolatos munkálatoknak a legfontosabb része a szöveg kidolgozása. Ekkor fogalmazzuk meg a végleges mondatokat, csiszoljuk, színezzük a szöveget. Kiválasztjuk a legalkalmasabb stíluseszközöket, szövegmegformáló eszközöket, szerkezeti megoldásokat, jelentésbeli és a grammatikai kapcsolóelemeket. Ügyelünk a nyelvhelyességre.
• Megtervezzük az előadásmódot. Átgondoljuk, milyen nonverbális (mimika, gesztus, testtartás), illetve zenei kifejezőeszközöket (intonáció, hangsúly, hanglejtés, szünetek, tempó) fogunk használni.
• Az emlékezetbe vésés (szó szerint vagy tételmondatok szerint) azért szükséges, mert a felolvasott szöveg sosem lesz olyan hatásos, mint amit papír nélkül mond a szónok.
• Önellenőrzés is szükséges, vagyis magunknak (esetleg másnak) hasznos előadni előtte a szöveget, és a tapasztaltak alapján tovább csiszolni.
• Előadás közben törekedjünk a spontánnak tűnő beszédre. Nem szabad csak felolvasni a szöveget!

A szöveg kidolgozásának szempontjai:

Egység elve. Mellőzzük a témához nem szorosan kapcsolódó információkat, gondolatokat. Minden elhangzott mondatnak a beszéd célját kell szolgálnia. Ha több témát érintünk, akkor is legyen egyértelmű a kapcsolódás funkciója (tartalmilag és formailag is!).

Haladás és folyamatosság elve. Minden kisebb-nagyobb szövegegység vigye tovább a téma kifejtését. Az egy helyben toporgás untat, a sietség érthetetlenné tesz, legyen megfelelő az ismétlés és az új gondolatok aránya, a logikai láncszemek következetes előrehaladása.

Logikus elrendezés elve. Témától függő időbeli, térbeli vagy ok-okozati előrehaladás.

Arányos elrendezés elve. A szövegrészek terjedelmét, kifejtettségét a szöveg egészéhez, a kommunikáció céljához, a gondolat, a probléma súlyához igazítsuk. A fontos, hangsúlyos részek nagyobb teret, több időt kapjanak. Hiba a túl hosszú bevezető vagy összefoglaló, de a jelzésszerű elnagyolt zárás is.

Fokozatosság elve. A meggyőző beszédben a fontos részek a szöveg elején vagy épp a végén helyezkednek el. A szöveg többi része a célnak alárendelve fokozatosan taglalja a bizonyítékokat, érveket az elejétől a végső megállapításig vagy éppen fordítva: a legsúlyosabb gondolatot magyarázza.

Teljesség, befejezettség elve. A szónoknak törekednie kell arra, hogy a beszéd – elhangzása után – a teljesség, lezártság, befejezettség érzetét keltse. Ne hagyjon megválaszolatlan kérdéseket. Se többet, se kevesebbet ne mondjon az elégségesnél és a szükségesnél.

A magyar-kínai kapcsolatok a történelem korábbi időszakaiban a nagy és nehezen áthidalható távolságok miatt csekélyek és esetlegesek voltak. A 20-21. század vívmányai tették lehetővé, hogy a két távoli nép egyre intenzívebb kapcsolatba kerüljön egymással.

A kínai bevándorlás okai, helyzete

Magyarországon a 20. században jelentek meg elsőként kínai bevándorlók, kezdetben üzleti vagy munka céllal, kevesen. A betelepedés 1988 után vett igazán nagy lendületet, amikor is Magyarország és Kína vízummentességi megállapodást kötött, ami több tízezer kínai állampolgár magyarországi megjelenését tette lehetővé. Ezek az emberek részben a kínai gazdasági válság elől menekültek, részben a Tienanmen téri eseményeket követő konzervatív fordulat miatt választották a külországi létet. Rövid idő alatt Budapest vált a legnagyobb lélekszámú, Európában élő kínai közösség központjává, egyúttal gazdasági hubbá. 1992-ben a magyar állam újra bevezette a vízumkényszert, ezután a kínai közösség létszáma csökkent, de a 2010-ben elinduló letelepedési kötvényprogram újabb lendületet adott a bevándorlásnak. Nincs pontos adat arra, hogy jelenleg hány kínai él Magyarországon, szakértők 20.000 körülre teszik létszámukat.

A rendszerváltás körül Magyarországra érkezők jellemzően kereskedelemmel foglalkoztak. Ők gyakran a kevésbé tehetősek közül kerültek ki, és szerencsét próbálni érkeztek Magyarországra. A józsefvárosi Négy Tigris piac volt a legfontosabb központjuk. Ennek megszüntetése után a Ganz telepre költöztek sokan, de az Ázsia Center és a Sárkány Center is jellemzően kínai üzleteket vonultat fel, illetve városszerte (sőt vidéken is) a városkép részévé váltak az olcsó árut kínáló üzletek, csakúgy, mint a kínai büfék, éttermek. A 90-es évek bevándorlása kölcsönösen előnyös volt – a kínai gazdasági recesszió által sújtott emberek jobb megélhetést találtak Magyarországon, a magyarok számára pedig előnyös volt a számottevően olcsóbb árukínálat (elsősorban ruhanemű) tömeges megjelenése. A rendszerváltást követő években Magyarországon sokan szegényedtek el, és az olcsó áru a nagyobb szociális katasztrófa elkerülésében sokat segített. Az 1990-es évek végén azonban csökkenni kezdett ez a tendencia, többek között a valutaválságok miatt, illetve a fast fashion boltok hazai térnyerése miatt, amelyek hasonlóan olcsó árut kínálnak, de a kínai „álmárkák” stigmája nélkül. Sok piaci árus távozott az országból, sokan a piac helyett boltokat nyitottak, a ruhaneműről más árucikkekre nyergeltek át, vagy a szolgáltatási szektor felé kezdtek orientálódni. A 2010 utáni „kötvényprogramosok” között már jellemzőbb a tehetősebb kínai családok megjelenése – üzletemberek, értelmiségiek stb.

Nagyobb kínai közösségek az országban

A hazai kínaiak jellemzően Budapesten élnek, legtöbben Kőbányán, de tipikus, zárt kínai negyed (Chinatown) nem alakult ki a városban. A vidéki településeken jóval alacsonyabb a lélekszámuk, habár szinte minden városban van kínai üzlet és/vagy büfé.

Társadalmi helyzet

Az első generációs bevándorlók jellemzően kevés kapcsolatot építettek ki a magyarokkal, főként a nyelvi akadályok miatt (sokan nem vagy alig tanultak meg magyarul), ezért ők inkább egymás között tartottak/tartanak szociális kapcsolatokat. A másodgenerációt azok alkotják, akik kínai családból, de már Magyarországon születtek. Ők általában kétnyelvűek (vagyis a kínait és a magyart is anyanyelvi szinten beszélik), és a magyarokkal sokkal élénkebb kapcsolatokat ápolnak. Kínai nevük mellé gyakran választanak európai/magyar felvett nevet is, amelyet társas kapcsolataikban használnak. Ők gyakran nevezik magukat „banán generációnak” (kívül sárga, belül fehér): vagyis bár megjelenésükben ázsiaiak, de szokásaikban az európai kulturális közeghez kapcsolódnak. Ebben a generációban gyakrabban megjelenik az identitásválság, különböző mértékben: külsejük, származásuk Kínához köti őket, de szokásaik, kulturális attitűdjük európai. Megjelenhet a hontalanság érzése, az az állapot, amikor Magyarországon is (külsejük, származásuk miatt) és Kínában is (szokásaik, akkulturációjuk miatt) idegennek tartják őket. Van azonban olyan fiatal is, aki a kulturális integrációnak inkább előnyét látja, illetve igyekszik hasznot kovácsolni különleges helyzetéből.

A másodgenerációs fiatalok társas kapcsolatai sokfélék. Van, aki elsősorban a hasonló helyzetű (másodgenerációs) kínai fiatalokkal jár össze, és van, aki magyarokkal tart közelebbi kapcsolatokat. Az integráció igénye általában véve sokkal nagyobb náluk, mint a szüleiknél. A „kötvényprogramos” betelepültek is élénkebb külső kapcsolatokat ápolnak.

Az első generációs bevándorlók általában nem hívei a vegyesházasságoknak, szívesebben látnának gyermekük házastársaként kínai embert, de a döntés jogát nem veszik el a gyermektől, nem presszionálják őket. (Kínában örülnek és különlegesnek tartják, ha egy fiatalnak európai párja van. Az európai külsőt egyébként is különlegesnek találják, előszeretettel fotózzák az utcán őket, főként a kék és zöld szemszín és a szőke haj lenyűgöző számukra.) A vegyesházasságok száma egyre nő, ami a kulturális sokszínűséget erősíti. Ilyen kínai-magyar vegyesházasságból származnak pl. az olimpiai aranyérmes gyorskorcsolyázó Shaolin testvérek (akiknek teljesítményére a magyar és a kínai közösség egyaránt büszke).

A hazai kínai közösséget szerencsére jóval kevesebb előítélet sújtja, mint például a magyarországi romákat. Bár előfordulnak kisebb atrocitások, verbális sértések, de a kínaiak a magyarokat általában befogadó népnek látják. A kínaiakkal szemben megfogalmazott hazai sztereotípiáknak jó része pozitív előfeltevés: pl. a kínaiak szorgalmasak, mosolygósak, udvariasak, családcentrikusak, a kínai gyerekek motiváltak. (Az udvariasság egyébként csak a kapcsolati hálón belül működik, idegenekkel a kínaiak a mi fogalmaink szerint udvariatlanok.)

A 2019-ben kitört koronavírus-járvány világszerte felerősítette a kínaiakkal szembeni előítéleteket, mivel a pandémia Kínából indult, és sokan a kínaiakat személyesen tették felelőssé a járványért (még a kivándoroltakat is). Idehaza is megjelentek ilyen hangok, de jóval mérsékeltebben, mint pl. az Egyesült Államokban. (Egyébként a magyarországi kínai közösségek komoly adományokkal támogatták a koronavírus elleni védekezést.)

A család

A kínai közösségek számára a család jóval erősebb kapocs, mint a magyaroknak. Számukra a családnak mindennél nagyobb jelentősége van. A kínai család a nagycsaládot jelenti; nemcsak a szülők, testvérek, gyerekek a tagjai, hanem a távolabbi hozzátartozók is; az emberek akár több száz rokonukat is számon tarthatják. A családok hierarchikus felépítésűek, a fiatalabb tagok tisztelettel és engedelmességgel tartoznak az idősebbeknek, az utóbbiak pedig tanácsaikkal, kapcsolatrendszerükkel és minden más módon segítik a fiatalokat (anyagilag is: 20-25 éves korukig, amíg el nem kezdenek dolgozni, eltartják őket). Míg a nyugati családoknál a kulcsfogalom a szeretet, a kínai család a kötelességek köré épül (ez nem azt jelenti, hogy a kínai családból hiányzik a szeretet, hanem azt, hogy azt a családi feladatok teljesítésében élik ki). A család minden tagja felelősséggel tartozik a többiért, s baj esetén köteles segíteni neki. Cserébe pedig ő is számíthat arra, hogy rokonai segíteni fogják, ha szüksége lesz rá. Az ember legalapvetőbb kötelessége az idős szülőkről, nagyszülőkről való gondoskodás – aki ezt nem teszi meg, azt megvetik, kiközösítik. A családhoz hasonlóan fontos az „ismerősök” kapcsolatrendszere: guanxi (kuanhszi)  – nem a nyugati értelemben vett barátságról van szó, hanem olyan emberekről, akiben az illető megbízhat, akire számíthat, akivel ugyanúgy segítik egymást, mint a rokonokkal. Tehát ezek a viszonyok alapvetően kölcsönös előnyök miatt jönnek létre, de üzleti tranzakciónál többek, fontosabbak. Az üzleti életben enélkül nem lehet boldogulni. A családi és ismerősi hálón kívül viszont nincs erős összetartás a kínai közösségben, inkább a verseny a meghatározó.

Oktatás, nevelés

Mivel a szülők gyakran nagyon sokat dolgoznak, a gyerekek nevelését sokszor másra bízzák: magyar dajkát, pótnagymamát fogadnak mellé, vagy ha erre nincs pénzük, hazaküldik őket Kínába a nagyszülőkhöz. Az iskolaválasztásnál a tehetősebbek igyekeznek nemzetközi (magán)iskolába íratni a gyermeküket, ahol más európai nyelvet (elsősorban az angolt) is magas szinten elsajátítják, de sok kínai gyermek jár sima magyar iskolába, illetve 2004 óta egy kínai-magyar kéttannyelvű iskola is működik Budapesten, ahova kínai és magyar gyerekek egyaránt járnak. A felsőoktatást sok család külföldön (Nyugat-Európában) képzeli el gyermeke számára.

Vallás

Néhányan a buddhista vallást követik, van egy kisebb keresztény (protestáns) gyülekezet is, de a legtöbben nem gyakorolnak semmilyen vallást.

Társas érintkezés

A kínaiak számára nagyon fontos maguk és partnerük „arcának” megőrzése. Az „arc” a méltóságot, megbecsültséget, pozitív megítélést jelenti, s a kínaiak számára az egyik legfőbb érték. Megőrzése érdekében általában uralkodnak az érzelmeiken, a túlságos érzelemkifejezés ugyanis az arc elvesztését jelenti. Ez az oka annak, hogy a kínaiak jellemzően kellemetlen helyzetekben is mosolyognak – ezzel palástolják negatív érzelmeiket, és őrzik arcukat. Nagyon vigyáznak rá, hogy ne szégyenüljenek meg: ne kapják őket nyilvánosan hazugságon, szabály megszegésén, közösségi elvárás megsértésén. Arra is vigyáznak, hogy mások arcát is megőrizzék: nem illik a másikat nyíltan figyelmeztetni ígérete megszegésére, felelősségre vonni, leszidni.

A kínaiak alapvetően nagyobb hangerővel beszélgetnek egymással, ezért sokszor (alaptalanul) azt hiszik, hogy veszekednek, holott nem.

A kínaiakkal való kommunikációban kötelező egyrészt a hízelgés, másrészt a szerénység. A partner személyét, cégét, országát fel kell dicsérni, míg saját magunkról illő lekicsinylően beszélni. Nagyon fontos a kínaiak számára, hogy megkapják az illő tiszteletet: magukat egy hatalmas múlttal és kultúrával rendelkező, gazdag és befolyásos világhatalom képviselőinek tartják, nem harmadik világbeli, nyomorgó menekülteknek, és rendkívül érzékenyek a felsőbbrendűségi érzés mindenféle megnyilvánulásaira, legyen az verbális vagy nem verbális.

A 90-es évektől több mandarin nyelvű lap és hírportál is megjelenik Magyarországon. A kínaiak is intenzíven használnak közösségi platformokat, jellemzően a Facebookot/Messengert, Instagramot stb. a magyarokkal/európaiakkal való kapcsolattartásra, egymás között viszont jóval népszerűbb a Wechat alkalmazás, amely egyébként fizetésre is alkalmas (akár a kínai piacon). A kínai fejlesztésű TikTok Magyarországon is hatalmas népszerűségre tett szert.

Étkezés

A kínaiak életének, kultúrájának egyik központi eleme az étkezés: az evés nem csupán a létfenntartásról szól, hanem a közösségi életnek is a legfontosabb eleme. A közös étkezések tartják össze a családot, a baráti társaságokat, a munkahelyi közösségeket; ebédek, vacsorák alatt köttetnek az üzletek, születnek a legfontosabb döntések. Az étkezés a szórakozásnak is a legfontosabb formája: a kínaiak nem sörözni vagy kávézni ülnek be a barátaikkal, hanem vacsorázni. Egy vacsora minimum 5-10 fogásból áll. A menü hideg előétellel, zöldségekkel kezdődik, hússal, majd a főfogással folytatódik, s desszerttel zárul. Egy ilyen étkezés akár 5 órán át is tarthat. A kínaiak társaságában (a hazai etikettől eltérően) nem illetlen csámcsogni, szürcsölni, böfögni étkezés közben. A kínai a világ legváltozatosabb konyhája. A mindig is magas népsűrűség és a földhiány oda vezetett, hogy a kínai konyha gyakorlatilag minden fogyasztásra alkalmas növényi és állati alapanyagot felhasznál, és az étkezési szokásokat vallási tabuk se befolyásolják. Egyetlen fontos alapanyag azonban hiányzik: tejet és tejtermékeket a kínaiak hagyományosan nem fogyasztanak, sokuk szervezetéből hiányzik is a tejlebontó enzim. A leggyakoribb fogások ugyanazokat az alapanyagokat használják, mint a mi konyhánk. Számunkra egzotikusnak tűnő alapanyagokat a kínaiak is csak ritkán esznek, hiszen ezek ott is meglehetősen drágák. Gyakori előítélet, hogy a kínaiak kutyát és macskát esznek. Valójában ilyen eledelt csak egy-két tartományban fogyasztanak – elsősorban az egészségre gyakorolt állítólagos jótékony hatásuk miatt –, s nem háziállatokat, hanem direkt e célra tenyésztett egyedeket vágnak le. Magyarországi éttermekben már csak az egzotikus hozzávalók magas ára miatt sem kell attól tartanunk, hogy számunkra tabunak számító fogás kerül a tányérunkra.

Kulturális kapcsolatok

Kína a világ egyik legősibb és legnagyobb kulturális múlttal rendelkező országa, jelenleg is a világ egyik vezető nagyhatalma. Ehhez képest a magyar köztudatban viszonylag kevés információ él a kínai kultúráról. Néhány közkeletű ismeret:

• földrajz: Kelet-Ázsia, Kék- és Sárga-folyó, de Pekingen túl más kínai várost kevesen tudnak megnevezni
• Kínai Nagy Fal (közkeletű tévedés, hogy az űrből is látszik, valójában nem)
• agyaghadsereg
• a papír, a lőpor, a tűzijáték, az iránytű első felfedezői
• harcművészetek: kung-fu, tai-chi, Saolin
• kínai császár
• Mao Ce-tung, kommunizmus
• taoizmus, konfucianizmus
• jin-jang
• feng shui
• pagodák
• porcelán
• selyem
• lábelkötés
• akupunktúra

Filmművészet

A legközismertebbek a harcművészeti filmek: Bruce Lee, Jet Li, Jackie Chan főszereplésével – ezek a filmek részben az Egyesült Államokban készültek.

Bruce Lee: Hongkong – USA. A 20. század egyik meghatározó alakja, s bár csak négy filmet készített, a filmművészetben is megkerülhetetlen a szerepe.

Jackie Chan: kezdetben Hongkongban, majd az Egyesült Államokban dolgozott. Filmjeiben a magas szintű harcművészet, a látványos kaszkadőrmutatványok, az izgalmas fordulatok és a humor olyan egyedi kombinációját alakította ki, amely óriási sikert és népszerűséget hozott számára.

Jet Li: Pekingben kezdte pályafutását, majd ő is Amerikában folytatta, ahol a legnagyobb sztárokkal játszott együtt több sikerprodukcióban.

A kínai harcművészet sok filmben jelenik meg, pl.: Mátrix, Kill Bill

Híres kínai filmek:

• Tigris és sárkány: 4 Oscar-díj. Alkotója Ang Lee, az egyik legismertebb tajvani filmrendező
• A repülő tőrök klánja (Oscar-jelölés)

Irodalom

A rendkívül gazdag kínai irodalomnak csak kis része olvasható magyarul, főként amiatt, hogy mandarin nyelvről jóval nehezebb és időigényesebb fordítani, mint az európai nyelvekből. A korai szövegek közül magyarul is olvasható Az Út és Erény könyve (Tao te king), amely a taoista filozófia/vallás alapműve. Népszerű és ismert idehaza a Szép asszonyok egy gazdag házban c., ismeretlen szerzőjű 16. századi regény, amelynek vidám és könnyelmű főhőse nemcsak számtalan felesége és ágyasa, hanem barátai feleségei körül is legyeskedik, s szexuális természetű kalandjainak részletes leírását ismerhetjük meg a műből. A klasszikus epika legjelentősebb alkotása A vörös szoba álma (18. sz.), amely a Csia család hanyatlását mutatja be epizodikus szerkesztésmóddal. Jelenleg kb. évi 3-4 kínai könyv jelenik meg magyar fordításban, ami nagyon kevés, viszont a kínai irodalom legjavából való. 2012-ben Mo Jen (Mo Yan) nyerte el az irodalmi Nobel-díjat, három műve olvasható magyarul (Élni és halni végkimerülésig, Szeszföld, Békák). A kínai kultúra több magyar alkotóra is hatással volt, pl. Szabó Lőrincre (Dsuang Dszi álma). A költő ebben a versében a kínai taoista filozófus, Csuang Ce (Kr. e. 4. sz.) gondolatát önti művészi formába: a világról nem szerezhetünk biztos tudást. Ahogy nem tudni, hogy Dsuang Dszi álmodja-e a lepkét vagy fordítva, ugyanígy többi „tapasztalatunk” is bizonytalan.

Popkultúra

A kínai popkultúra kevéssé ismert Magyarországon. Korea és Japán sikeresebben exportálta efféle kultúrcikkeit: a K-pop, a J-pop, a mangák, az animék jóval közismertebbek idehaza, mint a kínai popkultúra. A koreai, vietnami, japán éttermek is jobb minőségűek, magasabban jegyzettek, mint az elsőként idehaza megjelent kínai büfék. Ma már high end kínai étterembe is el lehet látogatni Magyarországon, ezek azonban kevésbé ismertek és népszerűek. A fiatalok szórakozása részben eltér a magyarokétól, pl. nem annyira diszkóba, mint inkább karaoke bárokba járnak, a kínai piacon találkoznak, bubble teázókba mennek.

Tévhitek, sztereotípiák

„Elárasztják az országot”

Mivel a kínaiak foglalatosságuk miatt (bolt, büfé) jobban szem előtt vannak, lélekszámuk nagyobbnak tűnik a valósnál. Ráadásul a magyarok jó része minden kelet-ázsiait kínainak néz, holott jelentős a hazai vietnamiak, koreaiak létszáma is.

„Illegálisan vannak itt”

Nagyon alacsony az illegális bevándorlók száma.

„Itt a kínai maffia”

A 90-es évek elején létrejöttek kisebb bűnszövetkezetek, de aztán ezek eltűntek. A kínaiak által elkövetett bűncselekmények jellemzően gazdasági jellegűek, és arányuk nem nagyobb a magyarok által elkövetettekénél.

„Tönkretették a hazai könnyűipart”

A kínai áruk az egész világot uralják, azokban az országokban is, ahol nincs jelentős kínai bevándorlás. A kínai árucikkek jelentős részét nem kínaiak, hanem multik importálják.

„A kínai áru gagyi”

Az olcsó és gyenge minőségű árucikkek jelentek meg először az országban. A kínai ipar azonban csúcsminőségű termékek előállítására is képes, és Magyarországon is kaphatók már ilyen árucikkek (pl. a kínai telefonok relatíve olcsók és jó minőségűek, ezért az utóbbi időben jelentősen elterjedtek, pl. Xiaomi).

„Hol vannak a kínai sírok?”

Alaptalan az a vád, hogy a halottak holttestét eltüntetik, és a papírokkal más kínai jön be az országba. A hazai kínai kolónia viszonylag újkeletű, nagyon kevés az idős ember, így kevesen is haltak meg még itt. Az idősek életük alkonyán többnyire hazatérnek Kínába. A súlyos betegek is, mert jobban bíznak a kínai orvoslásban, mint az európaiban. Aki itt hal meg, annak a hamvait is sok ízben hazaszállítja a család Kínába. A kínaiak egyébként is nagy tiszteletben tartják az elhunyt rokon maradványait.

„Elég buták.”

Ez a tévhit valószínűleg amiatt alakult ki, hogy az első generációs bevándorlók számára nem volt létszükséglet a magyar nyelv magas szintű elsajátítása, hiszen a piaci adásvételt néhány alapszóval is nyélbe lehetett ütni. A nyelvi korlátok kelthették azt a teljesen téves elképzelést, hogy a kínaiak ostobábbak lennének a magyaroknál, holott (statisztikai kimutatások szerint) a Magyarországon élő kínaiak átlagos iskolai végzettsége a magyarokénál magasabb.

„A kínaiak nem esznek a kínai büfékben.”

Igaz. Ezek a büfék a magyar ízléshez igazított ételeket kínálnak (pl. jóval erősebben sózva). Az erősen homogén kínai területeken (pl. Ganz piac, Sárkány Center) azonban vannak autentikus kínai étkezdék, amelyek a kínai étkezési igényeket szolgálják ki. Van olyan büfé is, ahol külön főznek a magyar vendégek és a kínai személyzet számára.