Az időmértékes verselés alapegysége a versláb, melynek alapegysége a mora. Egy rövid szótag 1 mora, egy hosszú szótag 2 mora értékű. Ennek megfelelően megkülönböztethetünk 2, 3, 4, 5, 6 morás verslábakat. Az időmérték alapja a szótagok időtartama.
Az időmértékes ritmus alapeleme a szótag, egységei a versláb, a kólon és a periódusok: a verssor és a strófa.
A szótag az időmértékes versritmusban a következő magánhangzóig terjed, függetlenül attól, hogy a következő magánhangzó ugyanabban a szóban vagy a rá következőben található. A szótag rövid, ha a magánhangzója rövid, és utána legfeljebb egy rövid mássalhangzó van. Ebből következően kétfajta hosszú szótag létezik. A természeténél fogva hosszú szótagnak a magánhangzója hosszú. A helyzeténél fogva hosszú szótagnak ugyan rövid a magánhangzója, de utána vagy hosszú, vagy legalább két rövid mássalhangzó szerepel. A kettőshangzók (azaz diftongusok, pl. "ei", "ou") a mai magyar köznyelvben már nincsenek, de a régi szövegekben (ill. az idegen nevekben, pl. Akhilleusz, Európa) előfordulhatnak, és a verstanban általában egy hosszú szótagot alkotnak, de két rövid magánhangzónak is tekinthetők. A "kh" ("ch"), a "th" és a "ph" - az idegen nyelvek hangtani szabályait követve - egy-egy rövid mássalhangzónak számítanak.
Általános szabály, hogy a sor belsejében a rövid szótag helyett állhat hosszú szótag. A sorvégi hosszú helyén állhat rövid szótag. Egy soron belül a lejtésirány (emelkedés vagy ereszkedés) általában nem változik. A klasszikus időmértékes vers eredetileg nem ismeri a rímet, a hangsúlyt és az alliterációt.
A magyar irodalomban az időmértékes verselés a 16. században jelenik meg (Sylvester János révén), de csak a 18-19. sz. fordulóján alakulnak ki az általánosan elfogadott szabályok. A legfontosabb sajátosság a magyar versben: az "a" névelő hosszú is lehet (összefüggésben azzal, hogy az "az" későbbi változata). A magánhangzók időtartamát a költői szabadság gyakran megváltoztathatja.
A leggyakoribb verslábak:
- kétmorás:
pirrikhiusz UU (semleges)
- hárommorás:
jambus U— (emelkedő)
trocheus —U (ereszkedő)
- négymorás:
daktilus —UU (ereszkedő)
anapesztus UU— (emelkedő)
spondeus — — (semleges)
- hatmorás:
ionicus a minore UU— — (emelkedő)
ionicus a maiore — —UU (ereszkedő)
Gyakori sorfajták:
- hexameter (6 verslábú sor)
az 1-4. versláb daktilus vagy spondeus, az 5. daktilus, a 6. spondeus (esetleg trocheus)
változó szótagszámú
tipikus használata:
- homéroszi eposzok, Aeneis
- eclogák (antik és Radnóti)
- pentameter (5 verslábú sor)
a sor közepén sormetszet található, azaz az öt versláb 2x2,5 versláb
1., 2. versláb: daktilus vagy spondeus – csonka versláb (1 szótag) – ez ismétlődik még egyszer
változó szótagszámú
önmagában nem használatos, tipikusan a disztichonban jelenik meg
disztichon: sorpár, egy hexameter és egy pentameter kapcsolata
tipikus használata:
- epigrammák (Anakreón: Gyűlölöm, Catullus: Gyűlölök és szeretek, Kölcsey: Huszt, Vörösmarty: A Gutenberg-albumba, Szimónidész: A thermopülai hősök sírfelirata)
- elégiák (Saját lelkéhez, Mikor a táborban megbetegedett)
- A sorokat gyakran uralkodó verslábukról nevezzük el. A sor elnevezésében ilyenkor a verslábak száma is szerepel. Pl.:
- Még nyílnak a völgyben a kerti virágok: ötödfeles anapesztikus sor
- Kiken tapos mélázgató madonnám: hatodfeles jambikus sor
- Főldiekkel játszó: hármas trochaikus sor
- Égi tűnemény: harmadfeles trochaikus sor
- Bóbita, bóbita táncol: harmadfeles daktilikus sor
- kolón: meghatározott szerkezetű szótagtömb. Legismertebb az adóniszi kolón: —UU│— — („Izzada orcám”) Ez a szapphói strófa negyedik sora.
Gyakori strófafajták:
- szapphói strófa: 3 szapphói sor + 1 adóniszi kolón
szapphói sor: —U— — —UU—U— —
kötött szótagszámú
pl.: Szapphó: Aphroditéhez, Berzsenyi: Osztályrészem
- alkaioszi strófa:
- és 2. sor: nagy alkaioszi sor: U—U—U|—UU—U—
- sor: ötödfeles jambikus sor: U—|U—|U—|U—|U
- sor: kis alkaioszi sor: —UU|—UU|—U|—U
kötött szótagszámú
pl.: Alkaiosz: Az állam hajója, Horatius: Thaliarchushoz, Berzsenyi: A magyarokhoz
- (első) aszklepiadészi strófa: három kis aszklepiadészi sor + 1 glükóni sor
kis aszklepiadészi sor: — —|—UU│—UU|—U│—
glükóni sor: — —│—UU|—U│—
pl.: Berzsenyi: A közelítő tél, Horác
