Jelentősége
Az európai kultúra két alappillére a görög-római és a zsidó-keresztény kultúra. Utóbbi foglalata a Biblia. Ez a mű alapvetően meghatározza az európai és európai gyökerű gondolkodásmódot, művelődést, művészetet. A bibliai utalások, szimbólumok átszövik az európai művészetet.
Értelmezése
A bibliaértelmezés kezdete a korai egyházatyák (pl. Szt. Ágoston) idejére tehető. A bibliai hermeneutika a Biblia jelentésének négy rétegét különíti el:
- betű szerinti (mit jelent)
- allegorikus (mit jelképez)
- morális (erkölcsi útmutató)
- teológiai (a hit legmélyebb titkai)
A Biblia allegorikus értelmezésével foglalkozunk ebben a tételben.
Elnevezése
Görög szó, jelentése: könyvecskék.
Eredete, nyelve
A Kr. e. 2. évezredtől a Kr. u. 1. századig íródtak a szövegek. Az Ószövetség tükrözi a mezopotámiai és egyiptomi eredetű két vallás összeolvadását (isteneik megnevezése: Jahve, Elóhim). Az Ószövetség nagyrészt héber, kisebb részt arámi nyelven, az Újszövetség ógörögül íródott.
Fontosabb bibliafordítások
- Septuaginta (az Ószövetség görög fordítása)
- Vulgata (latin)
- Luther (német)
- Károli Gáspár (magyar)
A Biblia részei
Kanonizáció: azon könyvek lettek részei a Bibliának, amelyeket a zsinatokon Istentől sugalmazottnak ismertek el. A nem kanonizált szövegek az apokrif iratok.
Ószövetség és Újszövetség, más néven Ótestamentum és Újtestamentum: a zsidóknak Istennel kötött szövetsége, majd Isten és az ember szövetsége. Az Ószövetség nagyobb terjedelmű, a zsidó és a keresztény vallások szent könyve, az Újszövetség isteni sugalmazását csak a keresztény vallások fogadják el.
Az Ószövetség nagyobb részei:
- történeti könyvek, köztük a Tóra = Mózes öt könyve
- tanító könyvek (pl. Zsoltárok)
- prófétai könyvek (pl. Jónás)
Az Újszövetség nagyobb részei:
- történeti könyvek:
- evangéliumok: Máté, Márk, Lukács, János - Jézus működését mutatják be
- Apostolok cselekedetei
- tanító könyvek: levelek (pl. Pál)
- prófétai könyv: Jelenések (Apokalipszis)
A Biblia a világ teremtésével kezdődik és a végítélettel zárul. A könyvek azonban (a történetiek sem) tekinthetők valódi történetírásnak, az "események" nem egyediek, hanem egyetemes léthelyzetek példázatai. A bizonyítás olyan kritérium, amely idegen számára.
Toposszá vált elemek
Számos bibliai történet, elem él tovább valamely művészeti ágban. Példák:
- kígyó = kísértő (Albrecht Dürer: Ádám és Éva)
- tiltott gyümölcs
- bűnbeesés (pl. Madách: Az ember tragédiája, Goethe: Faust)
- Édenkert (pl. Steinbeck: Édentől keletre)
- Mózes (pl. Ady: A Sion-hegy alatt, Petőfi: A XIX. század költői)
- Kánaán (Petőfi: A XIX. század költői)
- Bábel tornya (Brueghel, Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban)
- Noé bárkája (Jégkorszak 2.), galamb (Picasso), szivárvány (Babits: Jónás könyve)
- Jónás és a cethal (pl. Babits: Jónás könyve, Pilinszky: Halak a hálóban)
- passió (M. Gibson: Passió, Rice-Webber: Jézus Krisztus szupersztár, Bach: Passió, Munkácsy trilógiája, Leonardo da Vinci: Utolsó vacsora stb.)
- feltámadás (pl. Pilinszky: Harmadnapon)
A hétköznapi szóhasználatban is találkozunk bibliai eredetű kifejezésekkel: salamoni ítélet, pálfordulás, tamáskodik, júdáscsók, hétpecsétes titok, úgy került oda, mint Pilátus a Credóba; néz, mint a Bálám szamara; sóbálvánnyá vált. Számos szállóige is ered a szövegekből, pl.:
- Szemet szemért, fogat fogért.
- Nincs új a nap alatt.
- Ki mint vet, úgy arat.
- Aki nem dolgozik, ne is egyék.
- Aki másnak vermet ás, maga esik bele.