- A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó alkotó.
- Költő, műfordító, prózaíró.
- Költészetére kezdetben – a generációhoz tartozó más költőkhöz hasonlóan - az avantgárd irányzatok hatottak. Korai költészetében jellemző még a lázadás, a hagyományos műfaji és formai keretekkel való szembeszegülés. Az Újhold kötettől kezdődően költészete letisztult, klasszicizálódott, az újklasszicizmus jegyében visszatért a kötött formákhoz.
- Sorsát, költészetét kettős tragédia árnyékolta be: születésekor meghalt édesanyja és ikertestvére.
- Zsidó származása miatt állandó fenyegetettségben élt.
- 1940-től több alkalommal behívták származása miatt munkaszolgálatra, legutoljára a szerbiai Bor városához közeli Lager Heidenauba. Utolsó munkaszolgálatára 1944-ben vonult be, innen már nem tért vissza.
A Járkálj csak, halálraítélt! c. vers részben az avantgárd formavilágának eszközeit használja még (merész képek, szabad forma). A vers önmegszólító versként és kortársaihoz intézett szózatként egyaránt értelmezhető, hiszen a terjedő náci, antiszemita eszmék nemcsak Radnóti, hanem számos más ember életére is közvetlen fenyegetést jelentettek. A versben a halál biztos, csak eljövetele bizonytalan, s ez az állandó bizonytalanság, fenyegetettség vonul végig a versen. Egymással szembekerül a bűntelenség és a büntetés képe. Ebben a szorongató helyzetben a követendő erkölcsi parancsokat fogalmazza meg Radnóti (tisztaság, ártatlanság, erő, kitartás).
Utolsó éveiben Radnóti lírájának tartalma és lényege: küzdelem a költészet eszközeivel a megtébolyult embertelenség ellen. – Egy sajátos antik műfajt újít fel és honosít meg a háborús esztendőkben: az eklogát. Eredetileg Vergilius hozta létre a műfajt, kiindulópontja a bukolikus költészet volt (amely az idilli pásztori létet mutatta be), de már nála is fel-felbukkantak a közéleti problémák árnyai. Radnótinál ez a vonulat kap főszerepet.
Az utolsó versek közé tartozik a Hetedik ecloga (’44. jún.).
A vers párbeszédszerű monológ, a költő bizalmas beszélgetést folytat feleségével. A vers szerkesztő elve a különböző valóságsíkok váltakozása: tábor és az otthon; valóság, álom; jelen és múlt. A sűrűsödő sötétben a szögesdrót kerítés nem látszik, ami a szabadság, a bezáratlanság illúzióját kelti, azonban "az ész tudja a drót feszülését." Az otthon álombeli képe megtelik aggódó félelemmel. A költői kötelességteljesítés erkölcsi parancsát a tábor embertelen világa sem függeszthette fel. Az álmokat, a csodákban bízó ábrándozást kegyetlenül szétzúzza a nyers valóság tapasztalása, látványa. Az „Alszik a tábor” kétszeri megismétlése panaszosan emeli ki, hogy számára az enyhet adó álom sem tud megnyugvást hozni. Az ekloga hagyományai a formában (hexameter), a párbeszédszerűségben (a feleséggel folytatott, levélszerű dialógus ill. a belső dialóg a valóság/álom elsőbbségéről) és a szemlélődő alaphelyzetben ragadhatók meg (a lírai én az alvók pásztora, aki virraszt, míg a többiek aludnak).
A munkatábor foglyai állandóan a kétségbeesés és a remény végletei között hányódtak. Ez a lelkiállapot jelenik meg az Erőltetett menetben (’44. szept.) is. Jambikus lejtésű sorokból áll, középen sormetszettel, cezúrával. A vers formája a tartalmat erősítve a foglyok vonuló, kígyózó menetének látványát asszociálja, a lét töredezettségének is szimbóluma. A költeményben – az előbbiekhez hasonlóan – váltakozó erősséggel szólal meg a reménytelenség és a remény. A lírai én előbb bolondnak tartja a kitartó reménykedőket, szembenéz a biztos pusztulással. Azonban a 3. mondattól felidézi az otthon és Fanni idilli képét, s ez felerősíti hitét a túlélésre, s innentől lesz hangsúlyosabb az önbiztatás. A túléléshez szükséges erőt az otthon szépségének képsora segít összegyűjteni. A záró mondat pedig már egy határozott önfelszólítás, s a pesszimista én azonosul a reménykedő „bolonddal”.
A Razglednicák (’44. aug. – okt.) a költő Golgotájának egyes állomásait örökítették meg. A cím („képeslapok”) a rövidségre, az út egyes állomásaira utalnak, a derűs megnevezés ellentétben áll a borzalmas tartalommal, ami az út folyamán egyre szörnyűbbé válik.
Az 1. Razglednica a háború, a menekülés, a rettegés zűrzavarát festi le. A második fele egy szerelmi vallomás, a szerelem örök és állandó jelenlétét hangsúlyozza – ellentétes gondolatpárhuzam van a részek között (a jelen haláltudata – a szerelem idillje). A szerelem állandóságát hangsúlyozó, szintén ellentétes képekhez (angyal, bogár) azonban egyaránt a pusztulás gondolata társul.
- Razglednica: Az első versszak a fenyegetve közeledő háború képét, a második a jelen pusztulásra ítélt, antik hangulatú idilljét tárja elénk. A "még" szó jelzi, hogy a béke idillje (amelyet az antik pásztoridillek szinte túlzó megidézésével fest le a szerző) törékeny, hamarosan elpusztul.
A 3. a legművészibb s egyben a legmegrendítőbb. Az elkerülhetetlen végzet, a kiszolgáltatottság, a szenvedés, az embertelenség képei tárulnak elénk.
A 4. Razglednica Lorsi Miklós hegedűművész halálát örökíti meg – mintegy saját sorsának előképeként. A kivégzés naturalisztikus képei a halál közelségével való szembenézést is jelentik. Az elemi rettegés és a belenyugvás egyaránt megjelenik a szövegben.
