A mondat

- a beszéd legkisebb egysége

- tájékoztat, kifejezi a beszélő érzelmeit, felhívja rá a hallgató figyelmét

- lezártság jellemzi

- a szöveg láncszemnyi egysége

- az élőszó és az írás önálló szakasza

- kifejezendő tartalom és a beszélő szándéka együtt jelenik meg

Kommunikációs funkciója szerint a mondat lehet:

• kijelentő (Megeredt az eső.)
• kérdő (Hová mész?)
• felkiáltó (De gyönyörű ez a virág!)
• felszólító (Gyere ide!)
• óhajtó (Bárcsak itt lennél!)

Logikai minőség szerint:

1. állító (Kisütött a nap.)
2. tagadó (Nem sütött ki a nap.)

Tagadó mondat: eldöntendő kérdésre adott tagadó felelet

Egyszerű mondat belső szerkezete:

1. Tagolatlan: nem tartalmaz alany-állítmányi viszonyt

 2. Tagolt:

a, tőmondat: állítmány+alany és kötelező bővítmények

b, bővített mondat: a fentieken kívül további bővítmények

A tőmondat és a bővített mondat is lehet:

a, teljes

b, hiányos (az alany vagy az állítmány vagy a kötelező bővítmény hiányzik)

A szószerkezetek (szintagmák) 

A mondat alapja az állítmány, a többi mondatrész a bővítménye.

A mondatrészek a mondatokban szószerkezeteket (szintagmákat) alkotnak.

Alárendelő szintagma: alaptag+bővítménye, pl.:

• alanyos: József nevet
• tárgyas: megette a vacsorát
• határozós: holnap jövünk
• jelzős: piros alma

A mondat azonos szintjén elhelyezkedő azonos (halmozott) mondatrészek mellérendelő viszonyban vannak, pl.: Anna és Dóra sétál. Piros és kék zászlók lengtek.

Mellérendelő szintagmák:

• kapcsolatos: meleg és száraz (idő)
• ellentétes: meleg, de szeles (idő)
• választó: meleg vagy hideg (idő)
• következtető: meleg, ezért tikkasztó (idő)
• magyarázó: tikkasztó, mivel meleg (idő)

Mondatrészek:

Állítmány:

• segítségével megállapítunk valamit
• kérdése: mit állítunk? mit állapítunk meg?
• fajtái: igei, névszói, névszói-igei (összetett)

Alany:

• állítmány megállapítása erre vonatkozik
• kérdése: ki(k)? mi(k)?
  

Tárgy:

• iránytárgy: erre irányul a cselekvés
• eredménytárgy: ezt hozza létre a cselekvés
• kérdése: kit? mit? stb.
• ragja: -t

Határozó: cselekvés, történés, létezés körülményeit jelöli meg

fajtái:

• hely (Hol? Honnan? Hová? stb.)
• idő (Mikor? Mettől? Meddig? Mióta? stb.)
• szám (Hányszor?)
• számállapot (Hányan?)
• mód (Hogyan?)
• állapot (Hogyan?)
• eszköz (Kivel? Mivel?)
• társ (Kivel? Mivel?)
• fok, mérték (Mennyire?)
• ok (Miért? Mi okból?)
• cél (Miért? Mi célból?)
• részes (Kinek? Minek?)
• eredet (Miből?)
• eredmény (Mivé?)
• tekintet (Milyen szempontból? Minek a tekintetében?)
• hasonlító (Kinél? Minél?)
• állandó: sok ige alkot állandó kifejezést ugyanazzal a raggal, névutóval kapcsolva magához a névszót, azaz mindig ugyanazt a ragot, névutót vonzza. Vonzat alakul ki az alaptag és a meghatározó tag között (pl. bízik valakiben)

Jelző 

Az a bővítmény, amely minőség, mennyiség vagy a birtokos megnevezésével bővíti valamely névszó (jelzett szó) fogalmát.

Fajtái:

• minőség (Milyen?)
• kijelölő (Melyik?)
• mennyiség (Mennyi?)
• birtokos (Kinek a...? Minek a...?)

Értelmező: a jelzőknek az a fajtája, ami a jelzett szó mögött áll, szerepe a nyomatékosítás, mindig felveszi a jelzett szó ragját. Az értelmező és az értelmezett szó közé általában vesszőt teszünk (pl. Kérek egy kiló almát, szépet!)