Nyelvújítás: elsősorban avatott nyelvművelők (írók, költők, nyelvészek) tudatos beavatkozása az adott nyelv életébe, az aktuális mondanivaló kifejezhetősége és jobb, hajlékonyabb megformálhatósága érdekében. A magyar nyelvújítás tág értelemben kb. 100 évig, Bessenyei fellépésétől (1770) a Magyar Nyelvőr megjelenéséig (1872) tartott. Az újítások célja a magyar szókincs bővítése, az idegen szavak magyarral történő helyettesítése, a stílusújítás volt. A nyelvfejlesztés ügyét sürgették Bessenyei Györgyön kívül szépírók (Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc) és szakírók (Révai Miklós, Fazekas Mihály) is. A magyar nyelv ügyének fontosságát jelzi az államnyelvvé tétel iránti törekvés (1844-ben lett a magyar hivatalos nyelv).

Az új szavak gyártása sok tekintetben az idegen szavak magyarosítása céljából folyt. Az újítás képviselői a neológusok voltak. Megjelentek a „szertelen szófaragók” elleni bírálatok is - ezt a vonalat az ortológusok képviselték. Úgy vélték, nem szabad erőszakosan beavatkozni a nyelv természetes fejlődésébe.

Kazinczy Ferenc vált a neológusok vezérévé és Széphalom a nyelvújítás központjává. Kazinczy megírta a Tövisek és virágok c. epigramma-gyűjteményét, amelyben az újítókat dicsőíti (virágok), az ortológusokat gúnyolja (tövisek). Erre kapta válaszul a Mondolat c. gúnyiratot 1813-ban, amelyre Szemere Pál és Kölcsey Ferenc reagált a Felelet a Mondolatra c. műben. 1819-ben Kazinczy közzéteszi a nyelvújítási harcot lezáró írását Ortológusok és neológusok nálunk és más nemzeteknél címmel. Ebben leszögezi, hogy „Jól és szépen az ír, aki tüzes ortológus és tüzes neológus egyszersmind”, azaz a nyelvet szükség esetén megújítani, lehetőség szerint hagyományait megőrizni kell.

Kb. 10000 új szót köszönhetünk a nyelvújítóknak. A nyelvújítás során a magyar szókészletet az alábbi eljárásokkal bővítették:

• nyelvjárási szavakat tettek köznyelvivé, pl.: betyár, burgonya, róna, bucka
• régi szavakat elevenítettek fel, pl.: aggastyán, fegyelem, év
• idegen szavakat alakítottak át, pl.: Leipzig = Lipcse, bálna (latin balena)
• idegen szavak tükörfordítása, pl. anyag (latin materia)

Új szavakat alkottak:

• szóképzéssel: ige-, és névszóképzőkkel, pl.: történelem, tengerész, huzal, borász, uszoda
• szóelvonással: pl.: kapálból kapa, vizsgálból vizsga
• szócsonkítással: pl.: címerből cím, gyártból gyár, árnyékból árny
• szóösszetétellel: pl.: folyóirat, szemüveg, rendőr, pénztár
• szócsonkításos összetétellel: pl.: híg+anyag=higany, levegő+ég=lég, cső+orr=csőr