Shakespeare az angol irodalom és talán egész Európa legnagyobb reneszánsz kori drámaírója. Az ő ideje alatt vált a dráma az angol irodalom vezető műnemévé.
A reneszánsz drámák jellemzői
Shakespeare életéről igen kevés információ maradt fent, de azt tudjuk, hogy pályája során dolgozott színészként, íróként, rendezőként és színházrészvényes is volt. Színháza a Globe színház volt. A kívülről nyolcszögletű, belülről kör alakú épület belseje három részből állt. A színpadrendszer első egysége meglehetősen nagy volt, ez volt alkalmas nagy tömegek megmozgatására.
A színpad fölötti felső részen erkély- és bástyajeleneteket adtak elő. A harmadik, hátsó rész az épületek szobáiban történő események bemutatására volt kialakítva. Nem voltak viszont díszletek és a művek nem voltak felvonásokra bontva, viszont színek illetve jelenetek voltak, melyek váltakozását a szereplők számának változásában lehetett érzékelni. Kizárólag férfi színészek játszottak.
A hármas egységet (tér, idő, cselekmény) sokkal szabadabban kezelték, mint mondjuk Moliére korában. Shakespeare drámái sokszor éveket foglalnak össze, nem 1 napot, és sok a helyszín. Az angol drámát az tette naggyá, hogy nem alkalmazkodott semmiféle merev szabályhoz, elvetett mindenféle kötöttséget, kialakított egy sajátos dramaturgiát.
A Rómeó és Júlia című alkotás Shakespeare életének talán egyik legnagyobb műve. Alkotói korszakának első részében, az 1500-as években íródott.
Ez volt az angol reneszánsz első olyan tragédiája, melynek középpontjában a szerelem, a szabad párválasztás állt. Ez az alkotás azért tragédia, mert óriási értékveszteségek vannak benne. Ezek ártatlan emberi életek elmúlása /Rómeó, Júlia, Tybalt, Mercutio,/, illetve erkölcsi veszteségek, mint például a szerelem, a barátság és bizalom pusztulása.
Konfliktus: A két híres veronai család, a Capulet és Montague família már régóta ádáz ellenségek voltak, de a sors különös fintorának köszönhetően a két család gyermekei egymásba szeretnek. A mű fő konfliktusát az adja, hogy a gyermekek és a szülők akarata összeütközik.
Rómeó és Júlia képviselik az újat, a szabadságot, a reneszánsz eszméjét, akik csak a szokást vetették el, nem az erkölcsöket, hiszen összeházasodtak.
A mű egészét átjárja egyfajta baljós hangulat, ami arra utal, hogy a mű végén tragikus esemény fog történni. Ezt már az előhangból is érzékelhetjük. Ugyanakkor vásári hangulatot idéző, komédiára utaló vonások is vannak. Például a dajka és Rómeó párbeszéde, vagy a dajka Benvolióval és Mercutióval, vagy a két család groteszk vitája a mű elején (kard és mankó).
Bonyodalom: ott kezdődik, mikor Rómeó (18) elmegy Capuleték báljába, ahol meglátja a még fiatal Júliát (14).
A dráma egyik fordulópontja Tybalt (haragtartó, lobbanékony, agresszív) és Mercutio halála, amiért Rómeó volt a felelős, és aminek következtében az ifjúnak menekülnie kell. Innentől fogva már két szálon futnak az események, hisz Veronában és Mantovában is egyre bonyolultabbá válik minden.
Júlia látszólag beleegyezik, hogy apja akarata szerint Párishoz megy férjhez, de még aznap éjszaka megissza a Lőrinc atyától kapott csodaszert, ami 48 órára alvást okoz, minek segítségével azt akarja elhitetni, hogy meghalt. A sors kegyetlensége miatt Rómeó ezt el is hiszi és a kriptajelenetben engesztelhetetlen bánata miatt öngyilkos lesz. Júlia magához tér álmából, és szerelme halála láttán ő is a túlvilágba menekül.
A mű végére jellemváltozást észlelhetünk: a mű elején Rómeó könnyelmű ficsúrként megy a bálba és Júlia is csak egy kislány volt még, viszont a mű végére pár nap alatt felnőtté váltak: szerelmük miatt képesek voltak egymásért és tetteikért felelősséget vállalni és döntéseket hozni.
A két család ostoba, értelmetlen harcából fakadó vesztességeknek köszönhetően minden átértékelődött a mű végére. Harc helyett béke lesz a családok között. Ezzel Shakespeare egy olyan gondolatot fogalmazott meg, miszerint a radikális változások bekövetkezéséhez mindig valami nagy áldozatra van szükség.
