Mikszáth Kálmán egyike a legeredetibb magyar íróknak. Prózaíró (regény, novella), publicista volt. Legerősebben Jókai Mór hatott rá, pályája elején ő volt az eszményképe. Jókaival szemben Mikszáth fantáziája közelebb szállt az élethez, látása biztosabb volt, kevesebb színt használt és meglehetősen kis mesékkel dolgozott. Vagyis a romantika felől a realizmus felé mozdult el. Romantikus még kalandos meseszövése, a néphez való viszonya, a természet iránti rajongása. Újít azonban tér- és időszemléletében, a művészi hangnemben, az irónia mindent átszövő jelenlétében, szereplői kritikus vizsgálatában. Ezért sem a romantikához, sem a realizmushoz nem kapcsolható kizárólagosan.
Első komoly sikerét a Tót atyafiak és A jó palócok c. novellásköteteivel aratta. Mikszáth ekkor még szereti a mélabús mesemondó hangot, hőseit ábrándosan stilizálja. Az író célja elsősorban a hangulatkeltés és az elérzékenyítés. Egyéni stílusa vonzó és hatásos. Egyik-másik elbeszélése a népköltészet üde termékeire emlékeztet. Nem a kívülálló tárgyias, személytelen hangján közli az eseményeket, hanem a nép mesemondójának tudatvilágát imitálja. A paraszti idillt mindig feldúlja valami, amibõl a tulajdonképpeni elbeszélés cselekménye bontakozik ki. A jó palócok főhősei nagyrészt parasztemberek, akik azonban ugyanolyan gazdag érzelmi életet élnek, mint bárki más. Fontos szerepet játszik a novellákban a természet: az emberek nemcsak ebben élnek, hanem sokszor tevőlegesen is beleavatkozik a sorsuk alakulásába.
A novelláskötetek Mikszáth szűkebb szülőföldjének, Palócföldnek a világát idézik fel. Gyakori témák a szexualitás, a bűnök. Világmagyarázó elve a hiedelmek illetve a bűn-bűnhődés evidens kapcsolata. Emiatt a szövegek Arany balladáival is rokoníthatók. A novellákban ismétlődő helyszínek és szereplők találhatók. Ez a kötetet a mozaikszerű technikájú regényekhez teszi hasonlóvá, s így a modernség előfutára a mű.
A bágyi csoda
A novella az anekdota és az életkép jellemzőit hordozza. Jellegzetes falusi helyszínen és élethelyzetben találkozunk a szereplőkkel: várakozás a malomnál, pletykáló falusi asszonyok, szerelmi bonyodalom. A bevezetésben ismerkedünk meg ezekkel és az alapszituációval. A bonyodalomban olvashatjuk, ahogy Gélyi János próbálja elcsábítani Vér Klárát. A történet csattanóval zárul (anekdota!), amely visszanyúlik a bevezetésben elhangzó kulcsmondathoz: "Előbb folyik fölfelé a bágyi patak, mintsem az én szívem tőled elfordul." A szólásszerű esküt Timár Zsófi idézi, vagyis többszörös áttétellel jut tudomásunkra. A történetmondás, a beszéd egyébként is a szereplők egyik legfontosabb tevékenysége, történetalakító erővel rendelkezik. Az elbeszélői nézőpont egyébként is sokszor váltakozik a külső elbeszélő és a közösség valamely tagja között, a kétféle elbeszélői hang alig különíthető el egymástól. A kihagyásoknak is fontos szerepe van, a metaforikus nyelvhasználat átszövi az egész szöveget. (Szimbólumok pl.: búza=élet, őrlés=szex, víz=tisztaság, fény/sötét=tudás/titok stb.) Címmeditáció: a cím valamely emelkedett eseményre utal, a befejezés azonban átértelmezi, ironikussá válik (csoda, hogy megcsalta férjét Klára?).
Szegény Gélyi János lovai
A bágyi csoda szereplői később, más élethelyzetben válnak újra főszereplővé. A molnár halála után Vér Klára Gélyi János felesége lett, de természete nem változott: a novella újra az ő csapodárságát dolgozza fel. Ez a szöveg inkább a balladákkal rokonítható. Témája hagyományosan balladai (hűtlen asszony, pusztító féltékenység). Gyakori a kihagyás, a sejtetés, a homály, a szaggatott elbeszélésmód. Nem tudjuk meg pl., mi zajlik Gélyi János lelkében, ösztönösen vagy tervszerűen veti a lovak nyakába a gyeplőt stb.
A bevezetésben idilli kép tanúi vagyunk: Gélyi János a lovait csinosítja, ünnepre (lagziba) indul feleségével. Megismerjük a lovai és a felesége iránti mély szeretetét. A bonyodalom a kerítőnő megjelenésével, a félig kihallgatott beszélgetéssel kezdődik. Innentől tanúi vagyunk a férfi gyanakvásának s annak, ahogy végül bizonyságot szerez felesége érzelmeiről. A befejezés a balladákhoz hasonlóan tragikus: minden értékest elpusztít az asszony értéktelensége. Címmeditáció: a "szegény" jelző előrevetíti a negatív végkifejletet, de a lovak említése csak a befejezés segítségével értelmezhető. A jelző nemcsak a férjre, hanem a lovakra is igaz, sőt a feleségre is (a megcsalás büntetése túl szigorú). Ebben a szövegben is gyakoriak a szimbólumok: rózsa=szerelem, szenvedély, fehér/piros = ártatlanság/szenvedély, szabad/tilos, kerítőnő = gonosz boszorkány, lovak = élet stb.
Mindkét novellában fontos szerepet játszik a természet. A bágyi csodában ennek köszönhető a molnárné bűnhődése (tette napvilágra kerül), a Szegény Gélyi János lovaiban a pusztulás elősegítője (lovak), helyszíne (szakadék), a bűnbeesés segítője (rózsák).
