A szófaj fogalma: a nyelvhasználatban egyformán viselkedő, azonos szerepet betöltő és azonos célra szolgáló szavak osztályai, csoportjai. A szófaj a legáltalánosabb nyelvi kategória, amelyet a szavak jelentése, mondatbeli szerepe, bővíthetősége és alaki viselkedése határoz meg. Jelentésen a szavak lehetséges beszédbeli szerepét értjük. A mondatbeli szerep azt jelenti, hogy melyik szófaj milyen mondatrész lehet a mondatban. A bővíthetőség szempontja azt vizsgálja, hogy melyik szófajnak mi a tipikus bővítménye a mondatban. Vannak olyan szófajok, melyek nem bővíthetők (névelő, kötőszó). Szavaink között sok olyan is van, amely a szófaji csoportok közül többe is beleillik, vagy alkalmi használata miatt hol az egyik, hol a másik kategóriába sorolható.
A szófajok:
- Az ige:
Cselekvést, történést, létezést vagy állapotot kifejező szófaj. A cselekvést jelentő ige olyan tevékenységet nevez meg, amely az alany akaratától függ: dolgozik, tanul. A történést kifejező ige olyan változás, folyamat megnevezésére szolgál, amely független az alany akaratától: elromlik, esik, ragyog. A létezést jelentő ige az alany létét vagy nemlétét fejezi ki: van, nincs, lesz. Az állapotot jelentő igével megnevezett cselekvés is független az alany szándékától: bízik, fáj.
Az ige fajtái:
A cselekvés irányulása alapján tárgyas és tárgyatlan igéket különböztetünk meg. A tárgyas ige cselekvése az alanytól kiindulva valami másra irányul. Pl.: nézi a filmet, olvassa az újságot; néz valamit, olvas egy könyvet. A tárgyatlan ige cselekvése az alanyon kívül másra nem irányul. A mondatban tárggyal nem bővíthetők: mosakodik, zúg, megy. Az ige a mondatban mindig állítmány.
II: Névszók:
- Főnév:
A főnév a valóságban is létező, vagy ilyennek képzelt élőlények, élettelen tárgyak vagy gondolati dolgok nevét jelöli. A főnevek típusai: köznevek és a tulajdonnevek. A köznév több egyforma dolog közös megnevezése. A tulajdonnév valakinek vagy valaminek saját, megkülönböztető neve. A főnév a mondatban ragok segítségével bármely mondatrész szerepét betöltheti.
|
A köznevek fajtái: |
Jelentésük: |
Példák: |
|
egyedi név |
hasonló egyedek közös neve |
kutya, király, fiú |
|
gyűjtőnév |
több egyedből álló csoport neve |
lakosság, nyáj, hegység |
|
anyagnév |
a legkisebb rész is azonos az egésszel |
arany, vas, juh |
|
elvont főnév |
nem kézzelfogható dolgok neve |
szabadság, szerelem |
|
A tulajdonnevek fajtái |
Példák |
|
személynév |
Petőfi Sándor, Kati, Jóska |
|
földrajzi név |
Dunántúl, Szeged, Svájc |
|
intézménynév |
Nemzeti Múzeum |
|
címek |
Nők Lapja, Az ember tragédiája |
|
márkanevek |
Suzuki, Pepsi Cola, Colgate |
|
állatnév |
Bodri, Rex |
- Melléknév:
A melléknév személyek, tárgyak, dolgok tulajdonságait kifejező szó. A mondatban leggyakrabban jelző. Lehet állítmány vagy határozó is. A melléknevet fokozhatjuk: alsó-, középső-, felsőfok. Pl.: jó, jobb, legjobb.
- Számnév:
A számnév személyek, dolgok, tárgyak számát, mennyiségét vagy sorban elfoglalt helyét kifejező szó. Két faja a határozott és a határozatlan (sok, kevés, valamennyi, néhány) számnév. A határozott számnév pontosan megnevezi a számot vagy a sorrendi helyet. Lehet tőszámnév (kettő), törtszámnév (ketted), és sorszámnév (második). A mondatban lehet jelző, állítmány, számhatározó és számállapot-határozó.
- Névmás:
A névmás valódi névszókat (fő-, mellék- vagy számneveket) helyettesítő szófaj. A névmásoknak önmagukban nincs határozott jelentéstartalmuk, a beszédben válnak tartalmas szókká.
a: személyes: én, te, ő, engem, bennem
b: birtokos: enyém, tied, övé, enyéim, tieid, övéi
c: visszaható: magam, magad, maga, magunk, magatok
d: kölcsönös: egymás
e: mutató: ez, olyan, akkora, annyi
f: kérdő: ki, mi, milyen, mekkora, mennyi
g: vonatkozó: aki, ami, amilyen, ahány, amennyi
h: határozatlan: valami, valamilyen, némelyik, néhány
i: általános: bárki, mindegyik, semmilyen, akárhol
III. Igenevek:
Az igenév igéből képzett olyan főnév, melléknév vagy határozószó, amelynek igei tulajdonságai is vannak. Tipikusan átmeneti szófaj.
a, A főnévi igenév igéből -ni képzővel létrehozott származékszó: sétálni. A mondatban főleg alany, tárgy és határozó szerepét tölti bet.
b, Melléknévi igenév olyan –ó/-ő (egyidejűséget kifejező), -t/-tt (előidejűséget kifejező), -andó/-endő (utóidejűséget kifejező) képzős származékszó, amely az igei alapjelentést tulajdonságként nevezi meg. Mondatban leggyakrabban jelző, de határozó, állítmány is lehet.
c, A határozói igenév olyan -va/-ve képzős származékszó, amely a cselekvésfogalmat határozói körülmények közt nevezi meg. A mondatban rendszerint mód- vagy állapothatározó.
IV. Határozószók:
A cselekvés, történés, létezés helyét, idejét, módját vagy a cselekvő állapotát kifejező szavak: kint, most, rögtön, együtt. A határozószó a mondatban mindig határozói szerepet tölt be.
V. A viszonyszók: viszonyt jelölnek. Csupán alakilag önállók, mert önálló jelentésük nincs. Önmagukban nem mondatrészek, nem toldalékolhatók.
- névelő: a fogalmak határozottságát (a, az) vagy határozatlanságát (egy) jelzi.
- névutó: a névszók után állva velük együtt határozót fejeznek ki (pl. alatt, múlva, alapján)
- kötőszó: a szöveg önálló mondatait, a mondat tagmondatait és mondatrészeit, szavait kapcsolja össze, pl. hogy, mert, ha, mint, és, is, de, vagy, azaz, vagyis, hanem stb.
- igekötők: az ige jelentését hozzá kapcsolódva (előtte-mögötte állva, közbeékelődve) módosítják: pl. be, ki, le, fel, meg, el, át, rá, ide, oda, szét, össze, vissza.
- segédigék: összetett állítmányokat és igealakokat hoznak létre, pl. van, marad, múlik.
- módosítószók: kérdést, állítást, tiltást, óhajtást kifejező szavak: kérdőszó (vajon, -e) állítószók (igen, bizony, persze), tagadó-tiltószók (nem, ne, sem, se), óhajtószók (bár), határozatlanságot kifejező szók (talán, esetleg, aligha, hátha).
VI. A mondatszók:
Önmagukban tagolatlan mondatként vagy tagmondatként álló szavak. Indulatszónak is nevezik őket. Az indulatszó a beszélő érzelmeit, akaratát fejezi ki tagolatlan formában, pl.: Jaj! Teringettét!, Csitt!, Nana!, Hajrá!, Gyí!, Hess!
