1. Szövegalkotás:

Beszédünk legkisebb, önálló értelemmel bíró alapegysége: a mondat. A kommunikáció során a folyamatban résztvevők szándékát az üzenet fejezi ki az üzenet pedig mondatokból épül fel. A szöveg a kommunikációs folyamatban az akaratot, az érzelmet, a gondolatot, a szándékot kifejező megnyilatkozás, beszédmű.

A mondat a szövegen belül foglal helyet, annak részegysége. Maga is megszerkesztett, és egyben szövegbe beszerkesztett.

A szöveg két alapvető meghatározója: a szövegösszefüggés és a beszédhelyzet.

A szöveg:

• a kommunikációs folyamat része
• nyelvi elemekből épül fel
• mondatai láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz, közös téma
• meghatározott szerkesztmény
• a kommunikációs kapcsolat lezárt, teljes egysége

Milyen legyen tehát a szöveg terjedelme?

Olyan, hogy betöltse az adott helyzetben a feladatát. Lényeg hogy a tartalom szempontjából a teljesség, a megformáltság szempontjából a kerekség, a lezártság jellemezze.

1. A szöveg szerkezete:

A szöveg a legmagasabb szintű beszédbeli egység: mondatok láncolatából áll. A szöveg: szerkesztmény. A szöveg mondatainak összetartozását, láncszerű összekapcsolódást a szövegösszetartó erő (kohézió) biztosítja.

A szövegösszetartó erőt (kohézió) a szövegösszefüggés (kontextus) három síkja adja:

• nyelvtani (grammatikai): összekapcsoltság
• jelentésbeli: kapcsolatok
• a nyelven kívüli: valósághoz kapcsolódó elemek

III. A szövegösszefüggés nyelvtani (grammatikai) kapcsolóelemei:

1. Határozott névelő: pontosan utal a már előbb megnevezett dologra, jelenségre, fogalomra (a, az)
2. Kötőszók: a mondategységeket egymáshoz viszonyítják, és a mondategészet a szövegbe kapcsolják (de, mert)
3. Névmások: más névszókat helyettesítő szó, elvont jelentése van, szövegkörnyezetben kapja meg aktuális jelentését, helyettesítő forma, pl.: Ő már a harmadik osztályba jár.
4. Ragok és jelek rendszere: mondattá fűzik a szavakat, pl.: Nővérem bejött a szobába.
5. Határozószók és névutók: szintén utaló és viszonyító feladatot látnak el, pl.: így, majd, alatt, oda
6. A szórend és a mondatfonetika eszközök, főként a hangsúly: kiemelünk valamit, s annak adjuk a főszerepet, pl.: Holnap megyek moziba. Moziba megyek holnap.
7. Az új közléselem (a réma) és az ismert rész (a téma): minden mondatban arányosan jelenik meg; ami az egyik mondatban új elem, az a következő mondatban már ismert részként jelentkezik, pl.: Hívj fel (réma) szombaton!; Bármikor (réma) hívhatsz, otthon (téma) leszek.A szövegösszefüggés jelentésbeli kapcsolóelemei:

A szöveget nyelvtani (grammatikai) kapcsolóelemei mellett a közös jelentés, a téma azonossága teszi összefüggővé.

A jelentésszintű kapcsolóelemeket az ismétlődés gazdag, bonyolult jelentésbeli rendszere alkotja:

1. Szó és szerkezet ismétlése: jelentéstani szempontból összefogja a szöveget. Jelenthet tartalmi megerősítést. Pl.: „Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!”
2. Részleges ismétlés, változat, párhuzam, ellentét:: „ Mi valánk… Mi emeltük… Mi riasztók” (párhuzam), részleges ismétlés, pl.: ellentét (bölcső-sír)
3. Rokonértelműség: ezek a szavak lehetőséget adnak az unalmasság, egyhangúság, elkerülésére.
4. A nemfogalom, a fajfogalom: Nemfogalom: tárgyak, dolgok, személyek, fogalmak olyan osztályának elnevezésére szolgál, amelynek tagjai külön-külön is rendelkeznek valamilyen elnevezéssel. Pl.: Parlament, épület
5. Felsorolás: „Add ki a jussomat: pénzt, paripát, fegyvert”
6. Logikai-tartalmi elrendeződés: szerkezeti alapszabályokra épülnek föl a szövegeink (ok-okozat-általános-konkrét). Pl.: Tegnap alighogy elindultunk, kitört a vihar, eleredt a zápor. Mire beértünk a városba, teljesen eláztunk. (Ok-okozat: teljesen eláztunk, de időrend is: elindultunk-kitört a vihar-eláztunk)