Kafka azzal lett korunk irodalmának egyik legfontosabb alakjává, hogy mindenkinél nagyobb átéléssel szólaltatta az elidegenedés, a magányérzet, a bizonytalanság érzését.

Kafka élményeit és tapasztalatait az Osztrák-Magyar Monarchia világában szerezte. Prágában született, németül beszélő, zsidó kereskedőcsaládban. Apja erős egyéniségének nyomasztó hatásától sohasem tudott megszabadulni. Jogi doktorátust szerzett, egy biztosító intézet hivatalnoka volt. Munkahelyén naponta találkozhatott az ügyeiket intéző kiszolgáltatott emberekkel. Egész életében idegennek, sehova nem tartozónak érezte magát. Életében csak néhány írása jelent meg, barátját, Max Brodot pedig arra kérte, hogy három regénytöredékét és egyéb kiadatlan írásait égesse el. Brod nem teljesítette kérését, Kafka művei halála után sorra megjelentek.

Kafka úgy érezte, hogy az ember magára hagyottan és kiszolgáltatva él egy olyan világban, amelyet nem ért, sorsát ismeretlen törvények irányítják. Műveiben ezeket a felszín alatt működő rejtélyes, láthatatlan erőket és a tehetetlenül vergődő embert jelenítette meg. Szerinte az ember nem lehet önmaga, elvesztette emberi lényegét. Kafka keresi a szabadulás lehetőségeit, de ezekben ő maga sem hisz, mégis egyfajta menekülésként az írást választja. Hősei egy abszurd és különös fordulat révén egy fantasztikus, irreális világba kerülnek, s egyszerre léteznek itt és a valóságban. A köznapi létezés átugrik az abszurdba. Minden műve sokféleképpen értelmezhető, gazdag a jelentéstartalmuk.

Kafka történetei nem nevezhetők sem tragikusnak, sem komikusnak, sőt megjelenik bennük az irónia, az abszurd, a groteszk és szatirikus elemek is.

Irónia: egy sajátos nézőpontnak, a bírálatnak jellegzetes, finom módszere.

Abszurd: olyan esztétikai minőség, amelyben az ábrázolt jelenséget képtelenségnek, hihetetlennek vagy lehetetlennek érezzük.

Szatíra: a komikum egyik megjelenési formája. Az ítélkezés, fölényes elutasítás eszköze. A  szatirikus magatartás legsajátosabb neme a gúny, mely lehet maró szarkazmus is. Ábrázolási módszerei között igen gyakori a torzítás, túlzás, a reális arányok megváltoztatása akár kicsinyítéssel, akár felnagyítással.

Groteszk: ellentétes minőségek kombinációja.  

Az átváltozás

Az átváltozás 1915-ben íródott a klasszikus novella szabályai szerint. Az elbeszélésben mindössze egy fantasztikus dolog történik: az utazóügynök féreggé változik. Ebből az átváltozásból erednek viszont a családi dráma következményei. Gregor eddigi életéről annyit tudunk meg, hogy meglehetősen tartalmatlan, üres volt, maradi, kispolgári életet élt. Megtudjuk azt is, hogy ő tartja el (önzetlenül) az egész családot, fizeti apja adósságait, cége pedig teljesen kihasználja. Így tehát sem a családjában, sem a munkahelyén nincs megbízható kapcsolata. Gregor átváltozása után is embernek érzi magát, továbbra is emberi módon gondolkodik, igazán csak az nyugtalanítja, hogy főnöke haragudni fog távolléte miatt. Családjának is egyre nagyobb terhet jelent, és fokozatosan le is mondanak róla. Az átváltozott bogárral egyedül húga tud bánni, számára ez presztízskérdés, anyja képtelen ránézni Gregorra, apja pedig mindig el akarja pusztítani (almákkal dobálja).

Miután Gregor bogárrá változott és nem tudta ellátni családját, mindenkinek munkát kellett vállalnia. Gregor léte egyre nagyobb teher a család számára, mindenki azt várta, mikor hal meg. Mindenki meg akar szabadulni a szörnyű tehertől, ezt húga mondja ki először: “Meg kell próbálnunk megszabadulni tőle”. Gregor ezt tudomásul veszi és többé nem hajlandó enni. A novellának több értelmezési lehetősége van, pl. Gregor az életre képtelen volt, és a többiek szemszögéből nézve vált féreggé. Valójában nem változott át, csak családja tekinti annak, mert többé nem hajlandó eltartani őket. Csinovnyik-léte (megalázkodni, szolgálni, nem gondolkodni semmin) változott meg azáltal, hogy nem akarja többé családját eltartani. Más magyarázat szerint pontosan azért bűnhődik, mert a változás gondolatáig sem tudott eljutni, mások pedig Gregor lázálmát látták Az átváltozásban. Kafka saját novellájáról ezt mondta: “Az álom leleplezi a valóságot, amely mögött elmarad a képzelet”, “Az emberek megütköznek ezen a borzalmon, pedig csak azt mondtam el, mi történik manapság”. A mű végén tárgyilagosan közli az író a további eseményeket, mely egy lezáró idillben ér véget (családi kirándulás).

Max Brodtól tudjuk, hogy Kafka barátai, mikor a szerző felolvasta a kész művet, harsányan kacagni kezdtek.