Örkény István 1912-ben született Budapesten. Jómódú polgárcsaládból származott. 1930-ban a Műegyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be, később gyógyszerészhallgatóként folytatta egyetemi tanulmányit. 1942-ben munkaszolgálatosként a doni frontra, később hadifogságba került, 1946-ban térhetett haza. 1958-1963 között nem publikálhatott a forradalomban való részvétele miatt, ekkor az Egyesült Gyógyszergyárban dolgozott mérnöki beosztásban. Több művét megfilmesítették, és az író több díjat is kapott. 1979-ben halt meg.

A groteszk esztétikai minőség, mely egyúttal világ- és emberszemléletet is jelent.

Örkény írásait a groteszk humor hatja át, nincs bennük egyértelműen jó vagy rossz ember – a tragédiák néhol komédiába fordulnak, s írásainak szereplői hol így, hol úgy reagálnak az eseményekre. Sok az abszurd elem a szövegekben.

A stílusteremtő Egyperces novellák 1967-ben látott napvilágot. Nemcsak Magyarországon, de a világirodalomban is újdonság volt a rendkívül rövid, tömör, filozofikus és groteszk írásmód. Örkény egyperceseiben azt mutatta meg, hogy a hétköznap tényei más közegbe helyezve milyen megdöbbentő hatást kelthetnek. Az egyperces novellák Örkény írói eszköztárának radikális megújítását mutatják: a részletező, epikus leírás, a pszichológiai realizmus módszere helyett a dolgok lényegének jelzésszerű megragadására, a történet példázatszerű sűrítésére törekedett. Örkény az „egyperces novellának” elnevezett rövid történetben találta meg az írói alkatának legmegfelelőbb formát. Előzményei között Kafka és Karinthy éppúgy megtalálható, mint a városi folklór, a pesti vicc. A szövegek belső feszültségét ellentétes minőségek gerjesztik: a ráció és irracionalizmus, érzelmességre való hajlam és józanság, a lételméleti megközelítés rejtett pátosza (ünnepélyesség) és a témák banalitása (közhelyesség, hétköznapiság), a nyelvhasználat köznapisága. Az ellentett pólusok paradox (ellentétes) együttállása hozza létre a jellegzetes örkényi írásmódot és világszemléletet, a groteszket. A novellák a töredékes eseményekkel eleven életre keltett gondolatot, véleményt, ítéletet jelenítenek meg. Az író a valóságot „eredetiben rajzolja”, csak a nézőpont, a képkivágás tér el a megszokottól: eltolja a koordinátarendszert, de maga az ábra marad. S miként a geometriában is ekként derülnek ki a törvényszerű összefüggések, az olvasó is így döbben rá arra, amit a megszokások mögött eddig észre sem vett.

Az írások rövidsége megköveteli a rendkívüli tömörítést, azt, hogy archetipikus léthelyzetekben mutassák be a XX. század emberének problémáit, elsősorban az elidegenedést, az ember és a történelem viszonyát, a mindennapi kommunikáció elsivárosodását.

A szerző a műfaj definícióját maga adja meg a HASZNÁLATI UTASÍTÁS című művében: kiemeli, hogy ezek teljes értékű írások, hogy rövidek (az ember időt spórol velük), és hogy a címekre ügyeljünk. Felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy ha valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást – vagyis hogy a novellák többértelműek, gondolkozni kell rajtuk, meg kell fejteni a jelentésüket.

Az egyperces novellák nagyon sokfélék. Van, hogy egy történetet írnak le, máskor az olvasót szólítják meg (Arról, hogy mi a groteszk), vagy hétköznapi szövegtípusokat (pl. egy használati utasítást, bérletjegy feliratát) használnak irodalmi szövegként. 

Arról, hogy mi a groteszk

A groteszk egy esztétikai minőség, a komikum egyik fajtája. Szélsőségesen össze nem illő elemek szokatlan társítása, ami nevetséges és borzongató hatást kelt. A groteszkben fontos, hogy a hiba központi erejű és feloldhatatlan. A keretes szerkezetű egypercesben az író egyfajta testnevelőtanárként szólítja meg az olvasót, egy sajátos testhelyzet felvételére kéri, de ennek az elbeszélői helyzetnek ellentmond a kedélyes, baráti hangnem és a magázódás.

Örkény a groteszket egy mindent átfogó látószögként értelmezi. A jelenségek egy torzított viszonyrendszerben nyernek új, a felszíni értelmezhetőség „alatti, mögötti” értelmezési lehetőségeket (a világot mintegy fejjel lefelé szemléljük). A leírásban az ábrázolás szigorú tárgyszerűsége mellett ellentétes minőségek kerülnek egymás mellé, mint a „vidámabb látvány” és a „temetés” vagy a „ledobált rögök” és a „fölfelé hajigálás”. Ezek többletjelentést is hordoznak: valóban (őszintén) szomorú mindenki egy temetésen? Örkény szerint ez a látásmód hitelesebb képet ad önmagunkról. Az önmagunkkal való szembenézésben pedig nemcsak az elgondolkodás, hanem a változtatás lehetőségét is látja.

Nászutasok a légypapíron

A férfi-nő kapcsolatot groteszken ábrázoló novella. Az állatmesékhez hasonlóan indul, és a két sík (emberi és állati) végig egymásba játszik, olyannyira, hogy ez még az olvasó gondolatmenetét is megzavarja. A mű drámai elemeket is tartalmaz, mint a párbeszéd és a konfliktus. Emellett az asszociációra is épít (mézeshetek – mézesmadzag – légypapír). Fő építőeleme mégis az ellentét, mint már a címben szereplő nászút és légypapír képzeteinek ütköztetése is. Ez a parabola lerombolja a saját úton járás elképzelését, hiszen mindenkire ugyanaz a sors vár, mint azt az egyik legközönségesebb élőlénynél, a légynél láthatjuk. A helyzet kettőssége így újabb groteszk állapotot jelenít meg. A kezdetben ott van rögtön a vég is, pedig az ifjú pár még az élet csábító szépségeire készülődik.

Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók!

A pusztán párbeszédes formájú szöveg egy eleve kissé groteszk kijelentéssel indul, s a dialógusból lépésről lépésre egyre groteszkebb világ, gondolkodásmód bontakozik ki. Feri a végletes óvatosság emberének mutatkozik, ő az, aki az emberek véleményével mit sem törődve követi saját (ferde) elképzeléseit, Ilonka pedig a hétköznapi gondolkodásmód, a józan ész megtestesítője. A zárlat többértelművé teszi a művet, lehetséges jelentések:

• ki a boldog? aki beilleszkedik vagy aki nem foglalkozik a társadalom véleményével?
• „boldogok a lelki szegények”
• a világot le kell lassítani, a rohanás közepette nem tudjuk kiélvezni az életet
• a másként gondolkodók szerepe a világban (jó? rossz?)

Apróhirdetés

ÖRÖK NOSZTALGIA

Egy irodalmon kívüli szövegtípust, az apróhirdetést használja fel itt a szerző. A novella egy abszurd ötlet: a hirdetés feladója ugyanazt a lakást keresi, amit eladni kíván. Értelmezhető a szöveg úgy, hogy az ember újdonságra vágyik, de valójában nem tud elszakadni saját életmódjától, megszokott környezetétől. 

 MI MINDENT KELL TUDNI 

A szöveg egy menetjegy hátoldalán olvasható használati utasítás szó szerinti átemelése, csupán a cím az, amit a szerző illeszt hozzá. Így a jelentést nem csupán a szöveg, hanem legalább ilyen mértékben a cím, illetve a szépirodalmi funkcióba helyezés ténye hordozza. Így a menetjegy a klasszikus út-toposzhoz kötődik, s értelmezhető a szöveg akként is, hogy milyen bonyodalmas az ember életútja, s akként is, hogy egy egyszerű dolgot mennyire túlbonyolítunk. 

AZ AUTÓVEZETŐ

A novella egy történetet mond el egy emberről, aki miután elolvassa a holnapi újságban a sajét halálhírét, tényleg meghal autóbalesetben. A szövegben nem csak ez az abszurd vonás, hanem az is, hogy az autóvezető csodálkozik a híren, mintha nem ismerne magára. Értelmezési lehetőségek:

• az ember mennyire tudja alakítani a saját sorsát
• mennyire tudatosan és mennyire tudattalanul éljük saját életünket
• mennyire ismerjük saját magunkat, illetve mennyire vagyunk tévedésben önnönmagunkkal kapcsolatban 

Az élet értelme a hétköznapi képet (paprikakoszorú) és a filozófiai gondolatot (ontológiai kérdések) ütközteti, s  így gondolokoztatja el az olvasót, hogy valójában mitől is azok a dolgok, amik. A Budapest az apokaliptikus látomást (atomkatasztrófa) és a hétköznapi valóságot (egérirtás) helyezi egymás mellé, s az élet diadalát ünnepli, ami bár banális, de élet. A végzet c. szöveg a thrillerek eszköztárát szintén a hétköznapisággal ötvözi. Nyitott befejezése („És most viszi!”) a nagyszabású tragédia felé mutat, de mindez ironikusan jelenik meg, a nyelvi megfogalmazás a tragikus helyett a komikus minőséget helyezi előtérbe.