A Szózat (Kölcsey Himnusza mellett) a magyar nemzet szimbolikus szövege, Egressy Béni zenéjével énekeljük. A Himnuszhoz hasonlóan a magyar romantika fénykorában született (1836), s e kor alapvető, máig érvényes kérdéseit dolgozza fel.

A cím műfajmegjelölő (beszédet jelent), de a szöveg műfaja közösségi óda. A kinyilatkoztatás ünnepélyes gesztusával, a magyarok közössége hangjaként szólal meg a beszélő. Kortársaihoz fordul, a helyes magatartás követésére szólít fel. Nyelvezete metaforikus, szimbolikus, szerkezetében a klasszikus retorika szabályait követi. A műben a múlt, jelen, jövő hármassága hangsúlyosan jelenik meg.

Szerkezete: keretes; az első két versszak variánsa az utolsó kettő. Kiemelt helyzetben áll a kezdőszó: a haza. Az ismétléssel is nyomatékosított, hangsúlyos helyzetben álló erkölcsi parancs: a hazához való hűség. Ez hozhatja meg az emberhez méltó életet és halált, más választási lehetőségünk nincs. A szöveg két kb. azonos terjedelmű részre oszlik, a határvonalat a kérdésfelvetéseket összegző felkiáltás jelenti: „Egy ezredévi szenvedés / Kér éltet vagy halált!” A választási helyzetet megfogalmazó bölcsesség az időviszonyokat és az érvrendszert is tagolja: a vers első részében a múlt és az ehhez kapcsolódó érvek jelennek meg, a választópont a jelen, ezután tekint a beszélő a jövőbe, annak alternatíváira.

A haza eredetét a honfoglalás körüli időkre vezeti vissza. Árpád a honfoglaló ősöket, a haza megszerzését és megtartását (Árpád-házi királyok) szimbolizálja, Hunyadi a hazáért folytatott önfeláldozó küzdelmet, ill. a haza integritásának fontosságát jelképezi. A szabadságharcok felidézése vélhetőleg Rákóczira utal (a cenzúra miatt nincs megnevezve a szövegben). A múlt legfontosabb jellemzője a honszerző és honvédő háborúk sora, vagyis a haza olyan terület, amit állandó küzdelmek és áldozatok árán kell megvédeni és újrateremteni. A veszélyt nemcsak a külső támadások, hanem a belső ellenségeskedés is okozza.

A második rész a jelen állapotát rögzíti: a magyarság válaszúton áll: tovább él vagy elpusztul. Érzelmi indíttatású érvsor következik az élet mellett, amely a romantika kulcsszavaira, -gondolataira épül (szív, vér, megszakadt kebel, ész, erő, akarat, átok). A beszélő úgy véli, képtelenség, hogy az áldozatok hiábavalóak legyenek, és ne szerezzék meg a jogot a fennmaradáshoz, a boldogabb jövőhöz. A szöveg kifejti a jövő két lehetséges alakulását: „jobb kor”, illetve „nagyszerű halál” (=nagyszabású halál). A nemzethalál gondolata az érvrendszer csúcspontja, az élet melletti legerősebb érv.

A szövegben a magyarság mellett az emberiség egésze is megjelenik: a sors, a történelem alakítói („népek hazája, nagyvilág”), illetve a magyarság sorsát részvéttel nézők („az ember millióinak / Szemében gyászkönyűl”).

A zárlat kisebb módosításai is fontosak: a felszólító ige kerül az élre – hiszen a boldog jövő a hazafiak áldozatos ténykedésének lesz köszönhető csak. A bölcső és sír toposzok helyét a konkrét, és az emberre cselekvőként tekintő igék, igenevek veszik át: éltető, elbukál. A verset a legfőbb erkölcsi parancs megismétlése zárja: minden körülmények között hazafinak kell maradni.