A publicisztikai stílus a sajtó, az újságírás, a publicisztikai művek tipikus nyelvhasználata.

Feladata, hogy tájékoztassa a társadalom tagjait az időszerű politikai, gazdasági, kulturális stb. eseményekről, emellett elvi felelősséggel és meggyőző szándékkal elemzi a kérdéseket, a megfogalmazásban pedig irodalmi nyelvi igényesség jellemzi. A publicista tehát közérdekű dolgokról szól személyes meggyőződéssel.

Műfajai:

- hír

- közlemény

- tudósítás

- riport

- interjú

- cikk

- kritika

- glossza

A publicisztikai stílus jellemző vonásai:

- több nyelvi ill. stílusréteg keveredik benne (szépirodalmi, tudományos, társalgási stílus)

- közérthetőség, a meggyőzésre, a közvetlen hatásra való törekvés

- közkeletű nyelvi kifejezőeszközök, fordulatok, szólások, hatásos új szavak (neologizmusok) alkalmazása

- szereti az időszerű vonatkozásokat (kortársak neve, időmegjelölés, szervezetekre, intézményekre való hivatkozás stb.)

- figyelemfelkeltő, hatásos címek

- a beszélt nyelvhez hasonlóan olykor lazább, könnyedebb

- a mondatok szerkezeti felépítésében általában világosságra törekszik, de ha a téma úgy kívánja, a bonyolultabb megformáltságtól sem idegenkedik

- a személyes véleménynek, meggyőződésnek is helye van

- alakzatok használata (kérdés, felkiáltás, halmozás, fokozás, párhuzam, ellentét)

- idézetek, hivatkozások

- kifejező értéke lehet az írás képének, a képi illusztrációknak is