Örkény (1912-1979) már a húszas éveiben a barátaival karöltve folyóiratot adott ki. Túlélte a II. világháborút, a hadifogságot, hazaértekor bontakozott ki írói pályája. A hatvanas évektől kezdve kísérletezgetni kezdett a stílusokkal. Érdeklődése a groteszk felé irányítja, mikor a Nászutasok a légypapíron írásait papírra vetette. Ebben a kötetben látott napvilágot a Tóték című kisregénye Az egyperces novellái, és a Tóték című mű hozta meg Örkény számára a széles körű ismertséget.

Groteszknek nevezzük azt a formát, amely szélsőségesen ellentétes elemek egybefonása által kelt egyszerre komikus és riasztó hatást. Groteszk benyomást kelt tehát a borzalom és a nevetséges, a fenséges és az alantas motívumok keveredése vagy az aprólékos, naturalisztikus ábrázolás, valamint a fantasztikus, misztikus, látomásos elemek egysége is.

Örkény a háborút mint élete sorsdöntő élményét legteljesebben a Tótékban tudta megragadni. Pedig látszatra nem is a háború a téma. A fő cselekménysík nem a fronton, hanem a hátországban játszódik. A groteszkben szélsőséges, össze nem illő elemek fonódnak össze. Örkény művében ezt leginkább a deformáció (abszurd helyzet) segíti elő.

A Tótékban is ilyen groteszk szemlélet és ábrázolásmód található. Eredetileg regény volt, amiből drámát írt. A szereplők mindegyike tipikus kisember. A mű a második világháborúban játszódik, de nem a fronton, hanem a hátországban. A front világa is megjelenik a műben, de csak a hírekből ismerjük meg.

Egy idilli napon Tótékhoz megérkezik a fiuk felettese, hogy kipihenje a háború szörnyűségeit. A család próbál az őrnagy kedvében járni, de nem várt érzelmeket kelt bennük. Az őrnagy egy degenerált, ideges alak, aki parancsoláshoz szokott. Ez éles ellentétben áll a családfő nyugodt személyiségével. Tót Lajos, a családfő, mátraszentannai tűzoltóparancsnok a szolgalelkűség és a lázadás groteszk képe. Az őrnagyhoz való alkalmazkodás közben a család, s főként a családfő elveszíti egyéniségét. A mű fontos szereplője a bolond postás, aki csak a jó híreket adja át a címzetteknek. Tót Gyula, az egykori tanító, a fronton harcoló fiú halálhírét nem viszi el a családnak, s ezzel fokozza az olvasó izgalmát, hiszen így a Tót család minden igyekezete a fiuk érdekében feleslegessé válik. Az őrnagy eleinte még aludni sem tud, majd „felfedezi” a dobozolást, s ezzel megváltozik mindegyikük élete. Éjjel-nappal csak dobozolnak, s ezzel Tóték egyre jobban feladják énjüket. Az őrnagy különösképp Tótot alázza meg. Dobozolás közben megtiltja neki, hogy gondolkozzon, de ugyanakkor ő maga készteti gondolkodásra. Tót nem bírja tovább idegileg, elmenekül, megszökik, bolondnak tetteti magát, hogy kiélhesse természetes énjét. Először a papnál rejtőzik el, majd a budin. A feleség, Mariska és a lány, Ágika akaratlanul is az őrnagy kezére játszik, hogy így védjék a fronton szolgáló fiút. A feleség állandóan letöri Tót lázadási kísérleteit. Mikor az őrnagy elmegy, Tóték fellélegeznek, s remélik, hogy minden úgy lesz, mint „régen”. Az őrnagy visszatérésével Tót már nem bír megbirkózni, s feldarabolja négyfelé a dobozoláshoz használt margóvágóval.

A mű groteszk módon mutatja be a két egyéniség egymáshoz való viszonyát. Az őrnagy egy lelkileg beteg ember, Tót csendes, visszafogott, mégis köztiszteletben álló személyiség. Kettejük találkozása a hátországban mégis a háborúnak köszönhetően sorsszerű, és sejteti a bizarr végkifejletet. A postás megfordíthatná az őrnagy és Tóték sorsát, de jóindulatú együgyűségből nem teszi. Az abszurditás és a kiszolgáltatottság nem csak a főszereplők életében van jelen. Örkényre jellemzően nem mond ítéletet, nem értékeli a szereplőket, az eseményeket, ezt a feladatot az olvasóra hagyja.

Tóték

- Először kisregény formában jelent meg, majd megírta drámaváltozatát, s később film is készült belőle (Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre főszereplésével, rendező Fábri Zoltán)

- Középpontjában a háború áll, noha látszatra nem a háború a fő téma

- Látásmódja groteszk (groteszk: a komikum szélsőséges fajtája, a komikum és a tragikum együttes megjelenítése)

- Színhely egy idilli kis falu, ahová az őrnagy illetve Tót Gyula távolléte hozza be a háborút

- Feszültség van az idilli környezetben is és a háborúra utaló jelek között

- A két világ között a postás közvetít, és fontos az, hogy az ő személyisége is sérült

Szereplők jellemzése

Őrnagy:

- A mű eléjén két őrnagy jelenik meg, egy magas, valóban őrnagy alkatú férfi, illetve egy alacsony, összeesett, lelkileg károsodott ember

- Torz személyiség, üldözési mániája van

- Eldeformálódott személyisége képtelen alkalmazkodni a civil élethez

Tóték:

- Az áldozat, a szolgalelkűség torz képei

- Kiszolgálják az őrnagy abnormális viselkedését, amibe az ő személyiségük is beletorzul

- A kialakult helyzetért ők felelősek

- Az őrnagy nem viselkedik zsarnoki módon, Tóték csinálnak belőle zsarnokot a túlzásba vett kiszolgálással

- A hatalom és az áldozat bonyolult kapcsolatát mutatja be Örkény - a kettő egymást feltételezi

- Tót lázadása a mű végén rendkívül groteszk, túl későn következik be, és mutatja, hogy egy eltorzult személyiség ha fel is lázad, akkor is csupán groteszk, torz lázadásra képes

A mű értelmezési lehetőségei

- Az őrnagy a háború, a Tóték a kisember, és a kettőjük kapcsolatát példázza a mű

- A kisemberek felelőssége a zsarnoki formációk létrejöttéért

A drámai és a kisregény változat közötti eltérés

- Mondanivalóját tekintve és a lényegi pontokat tekintve azonos

- Eltérés: Cipriani professzor alakja, aki a kisregényben nem jelentős. Ő egyetért Tótékkal, hogy ki kell szolgálni az Őrnagyot - az alkalmazkodást hirdeti

- A drámában viszont az Őrnagy által képviselt világ ellensége, ő az, aki kimondja, hogy Tót normális, amikor fellázad. Kimondja, hogy az őrnagyokat és azok parancsnokait hamarosan ki fogják végezni