Ady Endre (1877—1919)
A modern magyar líra vezéralakja.

• Debrecenben, majd Nagyváradon újságíró (támadó, harcos magatartás)
• első két verseskötete nem hozott számára hírnevet
• Diósyné Brüll Adél felfigyelt Adyra, célja kiemelni Adyt a vidéki kisváros szűk lehetőségei közül. Elvitte Párizsba, ahol megismerkedett a nyugati költészet újdonságaival (pl. Baudelaire). A. verseiben Lédának szólítja az asszonyt.
• 1908-tól haláláig a Nyugat főmunkatársa
• a teljességigény és mindenségvágy megszólaltatója
• költészetének középpontjában a személyiség áll, de a magyarságnak is vátesze volt, prófétai küldetéstudattal és szerepvállalással
• a szimbolizmus és szecesszió jegyében költészeti forradalmat hajtott végre -> egyéni mitológiát teremtett, verseinek középpontjában az ő énje áll
• a versvilág elemei jelképesek, a történések lelki-tudati folyamatokra utalnak
• jellegzetes szimbólumai (amelyek csaknem az egész életművet behálózzák): ugar, Léda, pénz, halál, magyarság

Szimbolizmusa:
Ady költői forradalmát a szimbolizmus jegyében vitte végbe, jóllehet - szigorúan véve - szimbolista verset viszonylag keveset írt. A szimbólumalkotás önmagában ugyanis még nem jelent szimbolizmust. Az Asszony és a Csók, a Pénz vagy az Átok jelentése Ady verseiben nem jelent többet saját jelentésénél (asszony, csók stb.); szimbólummá nyilvánításuk alapja kizárólag az, hogy a költői én számára fontosak. Ady kezdetben inkább a szecesszióhoz kapcsolódik, de az utóromantikus érzelmességgel sem szakít. Költészete mindenekelőtt azért szimbolista, s azzal hoz újat a magyar líra történetében, hogy a lírai hős köré épített szimbólumrendszer segítségével egyéni mítoszt teremt. A lírai történés színhelyét a főszereplő én belső, hangsúlyozottan fiktív terébe helyezi, az események látomásszerűek.

Uj versek verseskötet (1906)
- Ady első igazi kötete - költői programjának első állomása
- itt jelenik meg először Ady jellegzetes stílusa, mely újat hoz a magyar lírában
- itt alakulnak ki szimbolizmusának főbb vonásai

- az én hiábavaló küzdelme köré szerveződik

- legfőbb vonatkozási pont az élet, kerete az örökös létharc

- kulcsszó: új
- szerelemábrázolás: Léda asszony zsoltárai
- magyarságkép: A magyar Ugaron
- messiás akar lenni, akár saját karrierjének feláldozása árán is
- hiába-motívum: a feladat, amelyre vállalkozott, reménytelen (megelőzte a korát)
- mégis-morál: küldetéstudat, fel kell ébresztenie az alvó magyar nemzetet
- új szavak alkotása (kötőjel, nagybetű)
- újszerű jelzőhasználat
- jellemző költemények általában kötetek bevezető, vagy ciklusok címadó versei

Kulcsmotívumai:
- Szerelem – pl.: Héja-nász az avaron
- Ugar (=Mo.) – pl.: A magyar Ugaron

A programadó vers, egyben ars poetica, a Góg és Magóg fia vagyok én... magába sűríti és előrevetíti a kötet világképének legfontosabb jegyeit és motívumait.

- az Uj versek bevezető alkotása

- sok történelmi utalás

- az „új” szó halmozása

- a történelmi topográfia (Kárpátok, Verecke, Dévény, Pusztaszer), illetve a múltbeli személyek nevei jelképek: jobbító lázadás
- az elzártság a vers egyik központi motívuma

- Vazul: a mindenkori hatalommal szembeni lázadás jelképe

- Pusztaszer: a jelenkori hatalom szimbóluma (a konzervatívok megtestesítője)

- Verecke/Dévény: K-Ny kultúra szembeállítása

- a lírai én magatartása a heroikusan tragikus lázadóé, az elbukás tudatában is küzdő emberé

- mégis-motívum

- az utolsó sor három állítmánya (győztes, új, magyar) a lírai én kettős kötődését mutatja

- az ‘új’ nem az abszolút nóvum, hanem másfajta hagyományokhoz való kötődés
- küldetéstudat (önmaga Vazul)

- verselés (többi versében is): szimultán, de néha eltér a kötöttségektől

Az első ciklus: Léda asszony zsoltárai, szerelméhez szól

- megkomponált ciklus

- újszerű hang

- testi szerelem is (szembehelyezkedés a nyárspolgári konvenciókkal), de egyben vallásos emelkedettség (zsoltár): a szerelem a lét alapminősége

- két hajszolt idegember szerelmi kapcsolata: nem idill, hanem szüntelen csata, állandó feszültség, önzés

Héja-nász az avaron

- szimbolista: az egyén önzését példázza az egymás húsába beletépő héjapár nászával

- elfordul az érzelgős szerelemfelfogástól: diszharmonikus, hanyatló kapcsolat

- a szerelem a létharc része

- a szerelem beteljesülése a halál

- lehullunk: halál vagy a szerelem elmúlta vagy...?

- ősz: elmúlás élménye, kilátástalanság (évszakmetaforika)

- fentről le, nyárból őszbe: hanyatlás, sorsszerűség

- harc-motívum, út-motívum

A második ciklus: A magyar Ugaron az önarcképszerű nyitóverstől (A Hortobágy poétája) jut el a címadó, összefoglaló záró költeményig.

A Hortobágy poétája

- a magyar tehetség tragikus sorsának önarcképszerűen megrajzolt zsánerképe

- tragikus művész-sors

- új jelkép: Hortobágy (= elmaradott Mo.), csorda = nép

- a gondolkodó erőt lehúzza a műveletlen közeg

A Tisza-parton

- ars poetica

- Tisza/Gangesz ellentéte: Tisza=elmaradott világ, Gangesz=egzotikus, vágyott vidék, műveltség (pozitív értékek) szimbólumai

- jelzésszerű felsorolás

- utolsó sor tragikus-önmarcangoló kérdése (otthontalanság)

A magyar Ugaron

- látomásos tájvers, ciklus-címadó vers nemzetostorozó indulattal

- nem valódi tájvers, inkább térbe vetített értékleltár

- olyan lesújtó képet festett a hazáról, mely méltatlankodást váltott ki

- a nemzeti önismeretből táplálkozó kritikus hazafiság – gyakori alaphang

- sorsszerű küldetéstudat

- az Ugar változatlansága szemben áll a lírai én vágyával a változásra

- értékszembesítés: a fent és a lent, a mozgás és mozdulatlanság, a csönd és a hang, a virág és a gaz, a múlt és a jelen ellentétpárjai

- egyszerre szemlélődő és értékelő magatartás

- az Ugar jelképet Ady Széchenyitől kölcsönzi, akinél a parlag, a megműveletlen föld az elmaradottság kifejezője. Mo. az elmaradottság színtere, a tehetségek temetője, az értékek pusztítója, a reménytelenség és kilátástalanság földje.

- halál-motívum: az értékkereső ember pusztulása

- „régmúlt virágok" - dicső múlt, „alvó lélek" - rejtett értékek, „buja föld", „szent humusz" – termékenység, „vad indák", „csönd van" - zárkózottság

Új vizeken járok

- tudatos versépítkezés

- kulcsszó: új (7x)

- utálja a mát, hisz a holnapban

- hajó-toposz: jövőre irányuló és cselekvő költői magatartás, el akar mozdulni a polgári világ szürkeségéből (Szentlélek, korcsma gőze: szent és profán összekapcsolása) 

Az Új versek sikere egy csapásra ismertté tette a költő nevét, de megnövelte ellenségeinek csoportját is. A befogadók nem aszerint oszlottak táborokra, hogy tetszett vagy nem, hanem hogy értették-e a verseket vagy nem. A kötet alkotói tudatossággal megalkotott, ciklusokba rendezett lírakötetként látott napvilágot. Ady ettől a kötettől kezdve fontosnak tartotta, hogy a művek keletkezésének időrendjét figyelmen kívül hagyva, verseskönyveit megszerkessze. Ügyelt arra, hogy a címadó szövegek és a kulcsversek a ciklusok kiemelt helyein kapjanak helyet. Az is megfigyelhető, hogy ettől kezdve a mitikus, a népi és a keresztény számmisztika kitüntetett jelképének megfelelően a verscímek 3 szóból állnak. A költemények nemcsak önmagukban értelmezhetőek, hanem változatos, dinamikus párbeszédbe léptethetők a ciklus, ill. a kötet más szövegeivel is. Ezáltal újabb jelentésekkel gazdagodhatnak.

Az „Új versek” kompozíciójának megalkotásában Baudelaire – „A romlás virágai” című kötetének 1861-es második kiadása szolgálhatott mintául. Ezt igazolja az ajánláson és nyitó versen kívül, hogy a záró költemény a francia szimbolista költő 1861-es kötetének utolsó darabját szövegszerűen is megidézi.