Realizmus:
A szó jelentése: valósághű ábrázolás
A 19. században a romantika mellett kialakult művészeti irányzat, amely a polgársághoz kapcsolódik. A realista művész feladata a társadalmi valóság átfogó, hiteles ábrázolása, az ellentmondások és hibák föltárása, a társadalmi erőviszonyok tükrözése.

Ábrázolásmódja: a valóság pontos megfigyelése és tárgyilagos bemutatása, objektivitás

Módszere: a típusalkotás. A típus általános tulajdonságokat hordoz, a társadalom egy-egy csoportját képviseli, de az általános tulajdonságok mellett egyedi vonásokkal is rendelkezik. A tipikus hősök tipikus körülmények között szerepelnek.

Stílusára jellemző: a beszélt nyelv fordulatainak alkalmazása, a hosszú romantikus körmondatok elhagyása. Előadásmódja részletező, felsoroló. A romantikus és realista vonások gyakran egyazon művön belül is megfigyelhetők.

Az orosz realizmus:

1. Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1809-1852)
Az orosz kritikai realizmus megteremtője. 
Pétervárott hivatalnok. Éhbérért dolgozik, és nyomorúságos körülmények között él. Ekkor ismeri meg a hivatalnokok szürke, egyhangú életét, lélekölő munkáját. Művészete: az úgynevezett kisember-irodalom megteremtője. Műveiben a realizmus jellegzetes vonásai figyelhetők meg.


A köpönyeg (groteszk elbeszélés, 1842):

Főhőse: Akakij Akakijevics, a kisember, a kishivatalnok típusa.
Gogol az első az irodalomban, aki a kisember nyomorúságát, kiszolgáltatottságát, megalázottságát ábrázolja. A kishivatalnok (csinovnyik) monoton, egyhangú munkát végez, képtelen a magasabb rendű szellemi tevékenységre. Élete szürke, egyhangú és sivár, de ő ezt már nem is érzi, lelkileg már eltorzult.
Fordulópont: elszakad a köpenye, újat kell csináltatni. Ettől megváltozik a viselkedése, hirtelen lesz célja, értelme az életének, de ebben az a tragikus, hogy e kisszerű cél jelenti számára az élet értelmét. 
Az író kemény bírálatot mond a cári Oroszország hivatalnokrendszeréről. Gogol nem neveti ki hősét, hanem szánalommal és részvéttel ábrázolja nyomorúságos sorsát. Mint groteszk művet, a szélsőség a túlzás, a tragikum és komikum vegyülése jellemzi.
A mű fantasztikus fordulattal zárul: Akakij szellemként visszajár és ellopja az emberek köpenyét. Ennek jelentése: a valódi világban a kisember nem remélhet elégtételt sérelmeiért.

Groteszk: összetett esztétikai kategória, amelyben a fenséges, a félelmetes és torz elemek ötvöződnek a mulatságos, nevetséges és bájos vonásokkal, így hatásuk egyszerre komikus és tragikus.


2. Anton Pavlovics Csehov (1860-1904)
Csehov a 20. századi drámairodalom egyik legnagyobb megújítója. A novella műfajának megújítója, s az ún. „drámaiatlan” dráma megteremtője.

A csinovnyik halála (novella, 1883)

A történet semmiről sem szól: a főszereplő hivatalnok véletlenül letüsszent egy magasabb rangú hivatalnokot, s minden módon elnézését próbálja kérni. Ironikus és groteszk: a hivatalnok végtelen megalázkodása a túlzásokig jut el. A novella a hivatalnoki réteg megalázkodását, kiszolgáltatottságát ábrázolja. Karikatúra, torztükör a hivatalnoki réteg elé. A főhős nem élő figura, egy tulajdonságot nagyít ki (megalázkodás, talpnyalás). A történet egyetlen rövid kis cselekményt tartalmaz, hangvétele groteszk. Az egész mű paródia, a hivatalnok természetéről, melynek egyik jellemvonása a szolgalelkűség, a megalázkodás. A csinovnyik létnek ez az eleme, a kiszolgáltatottság érzéséből is fakad. Csehov eszköze a túlzás, a nagyítás, a befejezés pedig abszurd és tragikomikus.