Jel az óracsörgés,a csengőszó az iskolában, a közlekedési lámpa zöld színe, a kézfogás, a dadogás; jel a kémiában a H, a matematikában a +, - stb.
A jeleket „lefordítjuk”, jelentésüket megfejtjük, és ösztönösen vagy tudatosan felhasználjuk. A jelek felhasználásuk során jelzésekké válnak.
Az óracsörgés azt jelzi például, hogy fel kell kelnünk; az iskolai csengő a tanítási óra kezdetét vagy végét stb.
A jelek segítik a valóságban, a világban való eligazodásunkat; tájékoztatnak, ismereteket adnak át, üzeneteket közvetítenek. A jelzéseket jól-rosszul értelmezzük, gondolkodunk. A gondolatainkat anyanyelvünkön vagy valamely idegen nyelven másokkal is közöljük.
Jel: egy jelölő és egy jelölt kapcsolata. A jelölő egy önmagán túlmutató jelentést hordoz. Pl. az integetés nem pusztán a kéz mozgatása, hanem jelentése is van: köszönés. Megkülönböztetünk természetes és mesterséges (ember alkotta) jeleket. Természetes jel pl. a füst (valami ég), a sírás (valaki szomorú) stb. Mesterséges jelek pl. a közlekedési táblák, a matematikai, kémiai stb. jelek. A jelek típusai: ikonikus (a jel hasonlít a jelöltre, pl. dohányozni tilos tábla), indexikus (érintkezésen alapul, pl. lábnyom), szimbolikus (önkényes kapcsolat, pl. elsőbbségadás kötelező tábla). A jelek általában jelrendszerekbe szerveződnek. A legnagyobb jelrendszer a nyelv.
A jelek főbb jellemzői:
- Érzékszerveinkkel (tapintás, látás, hallás, ízlelés, szaglás) fölfoghatók.
- Jelentést tulajdonítunk nekik.
- A valóság egyes jelenségeit vagy jelenségcsoportjait idézik fel.
- Közösségiek. Egy kisebb vagy nagyobb közösség jelként fogadja el és használja őket.
- Jelrendszerbe illeszkednek, van jeltáruk (szótáruk), és vannak használati szabályaik.
- Emberi érintkezésben valósulnak meg.
- A jelrendszer definíciója: jelek (pl. szó) és felhasználási szabályok (pl. nyelvtani szabályok) összessége
- a nyelvi jel = morféma
a.: a nyelvi jelek legtöbbször szimbolikus jelek
kivételek: α hangutánzó szavak: ikonikus jelek
β hangulatfestő szavak: indexikus jelek
b.: a nyelvi jel jelölője a hangalak (mindig valamilyen hangsor)
3.: a nyelvi jelrendszer felhasználási szabályai - nyelvtan
4.: a nyelvi jelrendszer szintjei
a.: fonéma -: absztrakt hang, csak a tudatban
száma a magyarban (46) (ha a hosszú msh.-t nem számoljuk külön)
ő maga nem jel, nincs jelentése, kivéve ha önmagában morféma értékű (pl.: á, s, stb.)
b.: morféma - fonémákból áll össze
típusai:
α.: szabad - jelentése és hangalakja is szabad (pl.: tőszó)
β.: félszabad - jelentése szabad, hangalakja kötött (pl.: kötőszavak, névutók és névelők)
γ.: kötött - jelentése és hangalakja is kötött (pl.: toldalékok)
c.: lexéma - szóalak
egy (összetétel esetén több) szabad morféma és a hozzá kapcsolódó kötött morfémák
d.: szintagma - szószerkezet
e.: mondat - szintagmák kapcsolata, zeneileg is lezárt
f.: szöveg - teljes, lezárt, dinamikus egység
